Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1953-11-01 / 6. szám
9. HA A TE ORCÁD NEM JÁR VELÜNK. — Újév napján. — Monda néki Mózes: Ha te orcád nem jár velünk, ne vigy ki minket innét. II. Mózes 33:15. PS A K vándorok és bujdosók vagyunk e földi téren. Az Igének ezt az igazságát ilyenkor, esztendő elején, érezzük át a legjobban. Utasok vagyunk, kik ismét elértünk egy állomást, de tovább kell mennünk. Tovább, mig földi eszténdeink el nem fogynak és át nem lépünk a ha’ál kapuján igazi hazánkba, hol többre bízatunk, ha hiv szolgák voltunk idelent. Utasok vagyunk, útunk célja a Kánaán. De hányán nem tudják, hogy útjok merre visz, hányán nem tudják, miért élnek? Életük csak létezés, múló örömök kergetése. Az örökkévaló világ ismeretlen nekik, kívül áll érdeklődésük körén. Közömbös lélekkel nézhetünk-e erre a szánandó nagy seregre? Nem kell-e missziói lélekkel égnünk megmentésükért? Egyet azonban ne felejtsünk el, hogy a legodaadóbb tevékenység is hiábavaló, ha nem az Ur munkája az rajtunk keresztül. Amit mi végzünk, csak széna és pozdorja, amit megemészt a tűz “ama nap’ -on. Az Ur a maga kezében kívánja tartani a vezetést mi Isten munkatársai vagyunk. Ha az ő Lelke nem jár velünk, csak látszateredményei lesznek munkánknak. Ezért legyen buzgó imádságod minden tervnél, minden gondolatnál, amiére Mózes is tusakodott: “Ha a te orcád nem jár velünk, ne vigy ki minket innen!” Tudjuk jól, hogy az Egyiptomból kivezetett népet az Ur nappal felhőnek oszlopában, éjjel pedig tűznek oszlopában vezette. Izráel serege csak akkor indult el, ha a felhő felszállott és azonnal megállt, ha lészállott újra. Nagy tanulság ez a mi számunkra. A vezettetésre várást tanuljuk meg ebből. Boldog keresztyén az, ki az Ur Lelkének vezetését várja szüntelen. “Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai!” Komoly kérdés, miként for-58