Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1953-11-01 / 6. szám
8. TUDOM, KINEK HITTEM! — Az esztendő utolsó estéjén. — Mert tudom, kinek hittem és bizonyos vagyok benne, hogy ö az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra. II. Tim. 1:12. || Á N Y ember gondolkozik úgy, hogy hit dolgában nem tudhatunk semmi bizonyosat! Mintha bizony a kérésztyénség csak homályban való tapogatózás lenne. Szinte megdöbbentő, hogy vannak templomot szerető, egyházukat támogató buzgó reformátusok, kik egyenesen kétségbe vonják, ha szóbeszéd közben előjön, hogy bűneink bocsánatáról és üdvösségünkről tudhatunk valami bizonyosat. Anynyit hajlandók tehát megengedni, hogy mindezek felől lehetünk jó reménységben, de bizonyosságról beszélni, szerintük felfuvalkodás. Hát kedves olvasóm, ha te is igy gondolkoztál volna eddig, jöjj és fogadd el a jobb belátást ma, az esztendő utolsó estéjén és jer a süppedő talajról a kősziklára. Nézd, Pál apostol nem az “azt hiszem” és “úgy gondolom” homályában tapogatózik, hanem igy mer szólani: “Tudom”. És megújul előtte a múlt, ama nagy forduló ott a damaszkuszi útón. Mikor először borult oda Jézus lábai elé alázatos engedelmességgel: “Mit akarsz, hogy cselekedjem!” ... És végig néz azon a nehéz fájdalmakban, tövisekben gazdag útón, melyen eddig vezette az Ur. Szüntelenül ott érezte maga mellett mennyei Urát. Az Ö erős keze tartotta meg, ha ingadozott, az ö bátorító szava egyenesité fel, ha megcsüggedett, az Ő Lelke árasztott szivébe világosságot. Oh micsoda világosság volt az: Tudom, kinek hittem! Tudom, hogy életemet annak a Megváltónak kezébe tettem, ki érettem is áldozott a keresztfán, aki az én Pü
