Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-11-01 / 6. szám

\j AL A MIK 0 H megtanultuk az apostoli hitvallásban;

“Onnan lészen eljövendő, Ítélni eleveneket és holtakat”. Valljuk meg az igazat, hogy hitvallásunknak ez a mondata eléggé hidegen hagyott és nem nagyon érdeklődtünk az iránt: mikor jő el az Ur? Sokan közülünk átengedték a szektáknak a Jézus visszajövetelével való foglalkozást, mert nem vették figyelembe, hogy az Ur az Ő evangéliumában hányszor foglalkozik ezzel a kérdéssel. Ha elkezdjük keresgélni ezeket a bibliai helyeket, kiindulva a Máté 24 és 25. fejezeteiben közölöttekből és kikeresve az egyes bibliai versek alján olvasható megjelölések szerinti helyeket, azonnal kiegészülnek hiányos ismereteink. Ha az Ur annyira szükségesnek látta az Ő visszajövetele ismételt hangoztatását, akkor nekünk is többet kell foglalkoznunk ezzel a tárggyal. Ez a második eljövetel, egyben az utolsó is. Az Ur először eljött, mint szelíd bárány, hogy szenvedjen és meghaljon értünk, másodszor eljön, mint ítélő biró. “Ti is azért legyetek készek!” Miben áll ez a készenlétei? Vegyük minden napunkat nagyon komolyan, szolgáljunk az Urnák igaz hűséggel; ne legyenek elintézetlen ügyeink, ne játsszunk a bűnnel és a lelkiismerettel. Isten jóváhagyásának tudata nélkül ne tegyünk egyetien lépést sem. Ki van készen arra, hogy a visszatérő Jézust fogadhassa? Aki szünet nélkül az Ö jelenlétében él.

Nagyon komoly időket élünk. Istennek sok áldott embere hordozza azt a meggyőződést, hogy az utolsó idők ezek. A hitetlenség megnövekedése, a szeretetnek sokakban való meghidegülése, a békességnek e földről való elvétetése erősitik a hivő lelkek eme komoly hitét. Isten kezében a jövő; nem a mi dolgunk tudni az időket és alkalmakat, de a készenlétre figyelmeztető szavait meg kell szívlelnünk, mert nem lehet mentségünk, ha az Ur visszajövetele készületlenül talál.

örökkévaló Isten, szentséges Atyám a Jézus Krisztusban! Hálát adok Neked, hogy ezen a vasárnapon az utolsó adventre hívtad fél

51