Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-01-01 / 1. szám

“Az anyaszentegyháznak közepette dicséretet mondok néked.” Zsid. 2:12. É H Á N Y évvel ezelőtt egy fiatalságból álló társaságot vittünk fel Snowdon-ra Wales legmagasabb hegycsúcsá­ra. Rendkívül veszélyes útvonalat választottunk a hegycsúcs megmászására és igy nem csoda, hogyha az utolsó fél mérföld különösen nehéznek bizonyult. Egymást szoro­san tartva, egymásnak állandóan segitve, végül is minden akadályt sikerült legyőznünk és felértünk a csúcsra. Mielőtt a tetőt elértük volna egy idősebb férfit pil­lantottunk meg, aki a mi nyomunkon törekedett felfelé -—• egyedül. Ez olyan teljesítmény volt, amit társaságun t< egyetlen tagja sem lett volna képes megtenni, segítség nélkül. Fent a hegytetőn szóba elegyedtünk ezzel az is­meretlennel. így tudtuk meg, hogy egy hegymászó­szakértővel van dolgunk, aki életének legnagyobb részét hegyek között töltötte. Vele szemben, mi csak közönsé­ges emberek voltunk — mégis egymással összefogva — nekünk is sikerült elérni hegycsúcsot. A keresztyén Anyaszentegyház lehetővé teszi, hogy mindennapi, egyszerű emberek és asszonyok sikeresen él­hessék a keresztyén életet. A keresztyén egyházzal való közösségben tudjuk más hozzánk hasonló hétköznapi fér­fiakkal és asszonyokkal azt a szükséges erőt felfedezni, amely többé tesz bennünket “hódítóknál” — ÁLTALA aki szeretett minket. Köszönjük Neked mennyei jó Atyánk az Anyaszentegyházat, is tentiszteletét, mely felemel, tanításait, amely megerősít, közösségét, amely megszilárdít. Segíts ma is Atyánk, hogy felismerjük, mily nagy szükségünk van az egyházra. Krisztus nevében kérünk, hallgass meg minket. ÁMEN. FEBRUÁR 4. Olvasd : Fii. 1:1-7. Ashman G. Ronald (Anglia).

Next

/
Thumbnails
Contents