Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-11-01 / 6. szám

morú prófécia, mit Ezsaiás próféta* mintegy 600 esztendő­vel ezelőtt megjövendölt: “Ki hitt a mi tanításunknak és az Ur karja kinek jelentetett meg? Felnőtt, mint egy vesz­­szőszál Ö előtte és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja, és ékessége és néztünk reá, de nem vala áb­rázata kívánatos”. Ők nem ilyen Messiást vártak, dacára, hogy a kijelen­tés ilyent Ígért. Ők azt szerették volna, ha a Messiás testi erőtől duzzadó szabadsághőskéht jelent volna meg, harci paripán, kezében tüzes karddal, baljában forradalmi zász­lóval, aki fegyveres sereget gyűjt, hogy a leigázó római hatalom zsarnokuralma alól kiszabadítsa népét. Ez a sze­líd Názáreti, ki magára vette nyomorúságunkat, ki bűneink büntetését viselte, hogy sebei által szerezzen nekünk gyó­gyulást, nem kellett nekik. Az alázatos, a szenvedést né­mán tűrő Mester alakja gyűlöletes volt a nép előtt. így történhetett, hogy noha az övéi közé jött, az övéi mégsem fogadták be őt. A Messiás eljött, de nem volt fejét hová lehajtania. Ilyen volt a kiválasztott nép adventje: a négy évezred várakozása után nem ismertek rá a Megérkezettre. Szivét és hajlékai bezárva előtte, keresztet ácsolt számára és megátkozta inkább önmagát, hogy odaszegezhesse a keresztfára: Az Ö vére mi rajtunk és a mi magzatainkon!” (Máté 27:25.) Milyen döbbenetesen teljesedett be ez átok az egész földön szétszóródott Izráelen! De voltak mégis kevesen, akik befogadták, ezek hatalmat nyertek! Mire? Arra, hogy Isten fiaivá legyenek. Nem vérből, hanem Isién Lelke által, az újjászületés útján lettek Isten gyermekeivé. Más útja ma sincsen az istenfiúságnak a te számodra sem. Most csak az a kérdés, hogy milyen a te magatartásod Uraddal szemben? Befogadod-e vagy kizárod? örökkévaló Isten, Atyám a Krisztusban, megdöbbenve gondolok rá, hogy Jézusom útjára Így borult reá a Golgota árnya, óh örök * Ézsaiás 53:1-12. 47

Next

/
Thumbnails
Contents