Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1953-11-01 / 6. szám
Az imádság különböző nemeit sorolja elő az apostol fent megjelölt levelében. E szerint vannak: “könyörgések, melyekben lelki, testi szükségeket mondunk el az Atyának. Vannak “imádságok”, helyesen “imádások”, melyekkel alább foglalkozunk.* Az “esedezések” a kitartó és megismétlődő könyörgések valamiért vagy valakiért, — a “hálaadások” nem szorulnak magyarázatra, noha a legtöbb imádkozó ezekről felejtkezik meg. Az “imádás” az imádságnak az a fajtája, amelyben nem kérünk semmit, hanem elmerülve az Ur hatalmának és szeretetének nagysága szemléletében, minden kérés nélkül imádjuk az Urat. Eire tanít az Ur a Miatyánk utolsó mondatában. Azt ne hidd — Testvérem —, hogy az imádás azoknak a dolga, akik oltárok előtt térdepelnek néma szemlélődéssel. Isten olyanokat keres, akik Öt lélekben és igazságban imádják. Nem külsőségekben, nem keresve képet-szobrot, mely előtt leboruljanak. Titkon, ajtajukat behajtva (Máté 6:6), imádkoznak az Atyához, igazságban, mert belső valójuk megfelel annak, amit kérnek. Próbálj minél többször belemerülni e nagy gondolatba: Tiéd az ország! Tiéd a hatalom! Tiéd a dicsőség! Tiéd az ország! Szervezkedhetik az istentelenség akármilyen lobogók alatt: mi tudjuk, hogy Tied az ország! Királyi székedet nem döntheti le semmiféle hatalom. Tiéd a hatalom! Nem földi hatalomra, nem a magam erőtlenségére nézek, mikor rám szakad a jövendő miatti aggodalom! És hadd alázzam meg magamat, hogy annyiszor fűtötte és füti szivemet a magam dicsőségének a vágya. Ott fent a mennyei honban tökéletes lelkek megszámlálhatatlan serege,borul Előtte térdre; a huszonnégy vének az Ur királyi széke előtt teszik le koronájukat és én a magam dicsőségét hajhászom továbbra is ? * Modernsohn gondolatai. 15
