Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-01-01 / 1. szám

“Ha ismernéd az Isten ajándékát és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom! — te kérted volna őt és adott volna néked élő vizet." Ján. 4:10.

|| A A MI URUNK JÉZUS földi pályáját tanulmányozzuk, könnyen juthatunk arra a gondolatra, hogy az is egy, sok megpróbáltatással gyakran megszakított szolgálat volt. Nehéz volna megmondanunk, melyek benne a fő események és melyek csak esetlegesek. Nikodémusz éjféli látogatása minden bizonnyal nem egy előre kitervelt találkozás volt, hanem váratlan esemény. Az Ur Jézusnak a samáriai asszonnyal való déli beszélgetése szintén nem volt előre megbeszélve; — az asszony szempontjából az valóban váratlan esemény volt.

A pap és a lévita vallásos emberek voltak, de annyira beléjük rögződött, hogy előre megállapított menetrendjüket megtartsák, hogy nem voltak hajlandók útjukat megszakítani még a vérbefagyott utazó megsegítése érdekében sem. A samaritánusra maradt, hogy utazását megszakítsa, menetrendjét megváltoztassa és segítséget nyújtson.

Krisztusért való szolgálatunkban sok minden azon áll vagy bukik, hogy hogyan fogadjuk életünk nem-várt, zavaró eseményeit. Vegyünk vigasztalást abból a gondolatból, hogy — ha megtanultuk jól igazgatni a mi rendes, mindennapi életünket, — Krisztus segítségével képesek leszünk elintézni a váratlan, zavaró élet-mozzanatokat is, ha azok útunkba esnek.

Édes jó Istenünk, köszönjük Neked életünk nagy eseményeit, de hálásak vagyunk a zavaró körülményekért és eseményekért is. Segedelmeddel légy velünk, hogy lépesükül használhassuk azokat, — lépcsőkul, melyek győzedelmes életre vezetnek. Urunk és Mesterünk nevében könyörgünk Hozzád. ÁMEN.

JANUÁR 25.

Olvasd : Ján. 4:5-10.

Thorne M. Milton (Missouri).