Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-01-01 / 1. szám

“Tanulják meg pedig a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elől a szükséges hasznokra, hogy ne legyenek gyümölcsléiének.” Tit. 3:14.

p ÖLDÖN JÁRTÁBAN Jézus mindig jócselekedetekben volt foglalatos. Adott, hogy segítsen. Jóltartotta az éhes sokaságot. Gyógyította a betegeket és vigasztalta a megtört szivüeket. Tanította a tudatlanokat és reményt ébresztett az elveszettekben. .Megbocsátotta a bűnöket és megmentette azokat, akik veszedelemben voltak. Életre keltette a gyászolóknak elköltözött szerettüket. A Maga életét adta — élő áldozatul — hogy nekünk örökéletünk lehessen és közösségünk Istennel. Oly nagy volt az Ő ii álltunk való könyörülete, hogy — ámbár gazdag volt, — szegénnyé lett, hogy mi — akik szegények vagyunk, -— általa meggazdagodhassunk.

Tanítványaitól elvárja, hogy mindenüket odaadják Isten és az emberiség szolgálatában. Ha segítünk embertársunkon, amikor az szükségben van, — ha tápláljuk, ruházzuk, szállást adunk neki, börtönben meglátogatjuk, — Krisztus úgy számolja el, mint ha Neki tettük volna mindezt.

Vájjon mi munkásai vagy munka-kerülői vagyunk-e a nagy Király szőlőskertjének?

Mi Atyánk, aki bőséggel árasztod reánk áldásaidat, és grzdag n megadsz mindent amire csak szükségünk van, vésd szivünkbe a mások iránt való felelősségünket, akiknek mireánk van szükségük. Taníts bennünket, hogy bőkezűen és jókedvűen adakozzunk, (amint alkalmunk nyílik), Minden érdemes célra, — Megváltónk nevében kérünk, aki mindenét adta értünk. ÁMEN.

JANUÁR 2 3.

Olvasd : Ej. 6:1-10.

Zalcman Miksa (Izrael).