Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-07-01 / 4. szám

“Látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben.” Ésa. 6:1.

Olvasd: Ésa. 6:1-8, vagy Ef. 4:11-16.

I10NALD FIAMMAL sátort vertünk a városunkhoz közel 19 fekvő dombon. Egész éjszaka ott akartunk maradni. Kilenc óra körül vihar kerekedett délről. A vihar megelőzőleg vadlibák húztak el fölöttünk. Nem láttuk őket, de jól hallottuk hangjukat. Mikor egészen fejünk fölött szállottak, rájuk világítottunk villanyláminkkal. Lámpáink sugárkévéje megvilágította őket, de legnagyobb meglepetésünkre nyomban elhallgattak. Eloltottuk lámpáinkat. Erre ismét hallottuk gágogó hangjukat. Tovább repültek, mintha semmi sem történt volna. Mennyire talál ez a történet templomjáró népünkre! Életünk sok vihara előtt templomba megyünk beszélgetve, és beszélgetünk mindaddig, mig csak az éneklés nem kezdődik és az istentisztelet áhítatában maradunk addig, amig az “áldás” el nem hangzik. Utánna folytatjuk a beszélgetést és arra már nem gondolunk, amire az Ige intett.

Az Igehirdetésben keressük és fogadjuk el mindig azt az ajándékokat, amely lényegesen megváltoztatja életünket és reménységgel tölti el szivünket.

IMÁDKOZZUNK:

Istenünk, világosítsd meg életünk sötét rejtekeit, melyek közömbössé tesznek mások szenvedéseivel szemben. Krisztus nevében kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Közömbösségünk okozza Krisztusnak a legnagyobb szenvedést.

AUGUSZTUS 8.

Knight P. Károly, (Kansas)