Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-07-01 / 4. szám

“Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek. ... Ti pedig kinek mondotok engemet?” Mát. 16:13,15.

Olvasd : Mát. 16:13-18.

J^ORA HAJNALI órában az egyik korház telefonhoz hivott és kért az ápolónő, hogy azonnal menjek, mert egy tengerész haldoklik. A haldokló állandóan azt kiáltotta: “Nem tudok meghalni!” Ugyanakkor arra kért, hogy mivel a tengerész már vonaglik s talán életben sem találom mire odaérek, a telefonon át adjak lelki vigasztalást a nagy útra.

Odatartották a haldokló tengerész füléhez a kagylót és én azt kérdeztem tőle: “Voltál-e valaha sülyedő hajón?” Alig halhatóan felelte: “Egyszer.” “Hogyan menekültél meg?” “Egy kötelet dobtak felém, amit megragadtam és görcsösen szorítottam addig, mig felhúztak a fedélzetre.” Ezek után kértem nyugodjon meg és vigasztaltam. Majd a következőket mondtam: “Az Ur Jézus dobja most feléd az örökélet mentőkötelét. Fogd meg, ragadd meg és ne ereszd el.” Kevés idő múltán alig halható szóval viszszamondta: “Érzem, megragadtam az Urat.” Másnap reggel közölték velem, hogy a megtért tengerész utolsó szavaival arra kérte az ápolónőt, mondja meg a lelkipásztornak: “Az örökélet mentőkötelét nem engedtem el.”

Amit mindannyian tehetünk utolsó óránkban: Jézust, Isten Fiát, Megváltónkként megragadni.

IMÁDKOZZUNK:

Életnek és halálnak dicső Fejedelme, Mindenható Isten! Tudjuk, hogy bűnösök és méltatlanok vagyunk a Te dicsőségedre. Egyedüli reményünk az Ur Jézusban van, ki a mi váltságunkért adta magát a kereszthalálra. Kérünk Téged, hallgass meg és minden időben légy segítségünkre az ő érdeméért. Az ő szent nevében esedezünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Krisztus kérdezte: “Ti kinek mondotok engem?”

Helms E. Elemér, (Kalifornia)

JULIUS 15.