Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-05-01 / 3. szám

“És monda: Az én orcám menjen-é veletek, hogy meg­nyugtassalak?” II. Móz. 33:14. Olvasd-. 11.Móz. 33:11-15, Csel. 27:14-25. \ CSALÓDÁS és bizonytalanság óráiban Mózes érezte gyengeségét, valamint azt, hogy Isten nélKül sem ­mire sem mehet. Ereje és bátorsága visszatért és ismét, tudta vezetni népét, mert Isten Ígérete szólott: “Orcám veled megy és megnyugosztlak.” Egy kiváló fiatalember alázatos keresztyén lélek és vezető egyéniség volt munkatársai között. Megkérdezték, hogyan lehetséges, hogy abba tudta hagyni azelőtti életét, amely már majdnem szellemi és erkölcsi romlásba sodor­ta és hogyan tudott olyan gyorsan előrehaladni a keresz­tyén életben. Ezt válaszolta: “Isten az erősségem, Ő benne bízom, Ö támogat gyengeségemben. Naponként tudatában vagyok annak, hogy Ő jelen van.” Sokszor megtapasztalt tény, hogy amikor egyedül érezzük magunkat, az elbukás veszedelme fenyeget. Ilyen­kor arra van szükségünk, hogy emlékezzünk Teremtőnkre, bízzuk Rá magunkat és vegyük eszünkbe, hogy Őnála min­den lehetséges azoknak, akik hisznek. IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Atyám, hogy Szent Lelked minden pillanatban velünk van. kész arra, hogy vezessen minket. Segíts, hogy Hozzád forduljunk, bármilyen helyzetben, hogy Így életünk megszabaduljon a gyengeség, kétely és bizonytalanság kötelékéből és legyen örvendező és győze­delmes. Szent Fiad, a mi Megváltónk nevében kérünk. Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: “Az Ur az én életemnek erőssége.” (Zsolt. 27:1.) Satterwhite V. W., szakszervezeti vezető, (Virginia) JUNIUS 29.

Next

/
Thumbnails
Contents