Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1953-05-01 / 3. szám
“Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket ... hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek.” Mát. 28:19-20. Olvasd: Ap. Csel. 9'3-8. Jll A REGGEL OLYAN jelzést láttam, amely isteni üzenet volt számomra. Az útmenti jelzés ki is volt világítva, úgyhogy még sötétben is meg kellett volna látnom. Bármely irányból jöttem, szemben állt velem. A fényes, színes jelzés igy szólt: “Állj!” aztán: “Vigyázz”, aztán: “Indulj”. Ha nem figyelek rá, bajt hozok magamra és másokra is. Ma már majdnem mindenütt ott van a forgalmas útkereszteződéseknél az “Állj,.vigyázz, Indulj” jelzés Mindannyian utasok vagyunk. Krisztus adja számunkra az utazás szabályait: Állj meg és imádkozz, keresd Isten vezetését, indulj tovább hittel. Ha figyelembe vesszük szeket a szabályokat — élünk. Ha nem, katasztrófának nézünk elébe. Pált fényesség állította meg az úton. Vezetretést keresett. “Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (Ap. Csel. 9:6.) Aztán tovább ment Krisztus üdvözlésének erejében. Krisztus ezt mondotta: “Én vagyok az út.” (Ján. 14:6.) “Kövess engem-” (Márk. 2:14.) Végső parancsa pedig igy szól: “Elmenvén azért ...” IMÁDKOZZUNK: Mi Atyánk, nevelj minket Krisztus tanítványaivá. Taníts minket az út szabályaira, hogy mikor álljunk, halljunk és nézzünk, mikor menjünk vigyázva és türelemmel, mások iránti figyelmességgel és mikor menjünk előre bátorsággal, hittel, merészséggel. Megváltónk nevében kérünk. Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: Krisztus mondja: “Én vagyok az út.” “Kövess engem.” (Ján, 14:6; Mát. 9:9,) JUNIUS 25. Webb G, Dénes, gyáros, (Anglia)