Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-05-01 / 3. szám

“Mindazáltal megáll az Istennek erős fundámentoma, melynek pecsétje ez: Ismeri az Ur az övéit.” II. Tim. 2:19.

Olvasd : Kol. 2:1-7.

J VEKKEL EZELŐTT anyai nagyatyám nehéz helyzetbe került. Marhavész sepert végig az országon és nagyatyám marhái is hullani kezdtek. Mikor már a tizedik állatja pusztult el, az egész család kétségbe volt esve. De benne egy percig sem ingott meg a hit.

Összehívta családját. Sokan szorongtak a régimódi ebédlőszobában, hiszen tizenegy gyermeke volt. Mikor aztán az egész család leborult imádkozni, nagyatyám az égre emlete összekulcsolt kezeit és igy kiáltott Istenhez: “ö Uram, ha el is veszed mindenemet, minden földi kincsemet, amim csak van, szent kezedet akkor sem eresztem el.”

Élete végéig úgy élt közöttünk, mint megmozdíthatatlan kőszikla. Hit által Krisztusra épített. Valóban megáll az Istennek erős fundámentoma.

IMÁDKOZZUNK:

Kegyelmes Atyám, növeld bennem a hitet, a reménységet és a szeretetet. Töltsd tele szivemet a Te szereteteddel és Szent Lelked erejével. Mesterünk nevében hallgass meg, kivel együtt igy imádkozunk: “Miatyánk, ki vagy a mennyekben ...”

MÁJUS 20.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Egyedül Istenben van igaz békesség.

Jarnberg Alice, háziasszony, (Finnország)