Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-01-01 / 1. szám

J A N U Á R 11.

“Nagy utadon megfáradál, és mégsem mondád: mind hasztalan! erőd megújulását érezéd.” Ésa. 57:10.

[ GY FIATAL ASSZONY állásért folyamodott. Barátom.

aki a felvételt intézte, már alaposan kikérdezte a szokásos adatok felől. A fiatal asszony egy nyomorteiep gyermekeinek gondozását akarta elvállalni s erre az állásra pályázott. Mikor már minden szokványos kérdésre megfelelt, barátom ezt kérdezte tőle:

— Miért, akarja ott hagyni mostani munkáját?

Mivel fültanúja voltam ennek a beszélgetésnek, soha

se tudom elfelejteni a nyugodt, őszinte feleletet:

— Mostani munkám nem veszi igénybe minden erőmet. Ezért az az érzés marad bennem mindig, hogy az nem elég fontos munka.

Ez a fiatal nő nagyon egyszerűen kifejezésre juttatta azt, hogy mi a mi vallásunk próbája. Ha az, amivel foglalkozunk, lelkileg nem állít bennünket sorompóba és nem meríti ki munkaerőnket, akkor az nem elég fontos munka számunkra. Nem sokat számit, hol vagyunk egy bizonyos pillanatban, hanem az a lelkűiét számit, mely áthatja és irányítja életünket; nem az számit, amink van. hanem az, amit megosztunk másokkal. Jézus valamivel másképpen fejezte ezt ki, de lényegében ugyanazt az igazságot erősítette meg, amikor azt mondta: "Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangéliumért, az megtalálja azt." (Márk 8:35.)

Az élet minden áldásáért, Istenünk, Neked adunk hálát. A nehézségeket, veszedelmeket, szenvedéseket vagy áldozatokat, amiket a mi Mesterünk szolgálatában elviselünk, mind a Te áldásai közé számlálnál bennünket. Az ő nevében kérünk. ÁMEN.

Olvasd : Máté 16:24-27.

Baker Pratt Gordon (Maryland).