Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-05-01 / 3. szám

“A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába, a hegyre, ahová Jézus rendelte őket.” Mát. 28:16.

'Olvasd: Luk. 8:37-40.

§ RRDÜLŐ IFJÚ koromban sok boldog órát töltöttem együtt szüleimmel és különösen jól emlékszem a kirándulásokra a szomszéd hegyek között. Volt az erdőben egy fa, amelyik nagyobb és magasabb volt, mint az öszszes többi. Bármely irányba mentünk is el külön-külön, megbeszéltük, hogy ott, a “nagy fánál” találkozunk. Nem lehetett eltéveszteni.

Jézus “a hegyre” rendelte tanítványait. Nem úgy általában valamelyikre, hanem arra az egyre, amelyhez egész bizonyosan valamilyen különös emlékük fűződött. Amikor megérkeztek, Jézus már ott várta őket. Ott kapták meg tőle a jövőre vonatkozó utasításokat.

Van-é nekünk ilyen külön, bizonyos helyünk, ahol Krisztussal találkozunk? Mondjuk, hogy éppen otthonunk belső szobájában? Hiszen ezt ígérte Jézus: “Nem hagylak titeket árvákul: eljövök tihozzátok.” (Ján. 14:18.) Bizony találkozhatunk Jézussal a reggeli asztal mellett, vagy vacsora után. Ő mondotta: “Ahol ketten vagy hárman egybegyülnek az én nevemben én ott vagyok közöttük.” Vájjon szoktunk-é vele találkozni a gyülekezeti közösségben, ahol Jézus oly közel van hozzánk, és az Ő üzenetét hallhatjuk?

IMÁDKOZZUNK:

Segíts meg minket Atyánk, hogy legyen helyünk és időnk mind otthon, mind a gyülekezetben, ahol találkozhatunk Teveled, hogy te vezesd életünket és mindent a Te színed előtt járva cselekedhessünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Nagy Isten, vezess engem!

Törley Edward, kereskedő (Illinois;

MÁJUS 5 .