Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-03-01 / 2. szám

"Az Istennek pedig legyen hála az Ö kimondhatatlan ajándékáért.” II. Kor. 9:15.

EGLÁTOGATT T A M egyszer egy asszonyt, aki éppen borzasztó lelki gyötrelmek között volt. Félje öngyilkosságot követett el. Hiábavaló volt minden vigasztaló szó. Tudta, hogy az öngyilkosságért őt terheli a felelősség, mert állandó nyügösködésével és vádaskodásaival kibirhatatianná tette számára az életet. Azt mondta: ‘‘Néni voltam tudatában annak, hogy mit cselekszem, mindaddig, mig halva nem láttam őt. S akkor már túl késő volt.”

Minden nap vétkezünk gondolatban, beszédben, és cselekedetben. Mindaddig nem látjuk át, hogy igazában mi is a bűn, mig rá nem jövünk arra, hogy Jézus halálát is éppen a mi bűneinkhez hasonló bűnök okozták.

Ostobaságunk, vakságunk és gonoszságunk feszíti Őt keresztre újra meg újra. Amikor Reá nézünk, a Keresztre feszítettre, akkor döbbenünk rá, hogy micsoda a bűnünk és mire képes az. Méltán sújt le bennünket a szégyen és borzadály.

Ne essünk azonban kétségbe a szégyenteljes dolog miatt, amit a mi bűnünk cselekedett. A mi bűnünknél is

nagyobb Krisztus szeretete. Az Ö mindent legyőző szeretetében ismerhetjük meg a bocsánatot, a bűntől való szabaditást és az új élet élésére szükséges erőt. Hit által mi is osztozunk abban a győzelmében, mely meggyőzi a világ bűnét és a bűn világát. (1. Ján. 5:4.)

Az Ö föltámadása az én győzelmemnek is titka.

Istenünk, jó Atyánk, dicsérünk és áldunk azért a nagy szerétéiért, hogy Magadat adtad érettünk szent Fiad, a Jézus Krisztus által. Áldj meg minket, hogy hitben elfogadjuk ő és osztozzunk az ő, bűn és halál fölött való győzelmében. Az ő nevében könyöi-günk, aki igy tanított imádkozni minket: “Mi Atyánk, ki vagy a menyekben ..." ÁMEN.

Olvasd: 11. Kor. 9:8-15.

Edwards Maldwin (Anglia).

ÁPRILIS 28.