Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1953-03-01 / 2. szám
“A cselekedetek, amelyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot róiam.” János. 10:25. |^| EGKÉRDEZTEM egyszer egy tanult, de nemkeresztyén embert: “Miért akar ön keresztyén lenni? ’ — Azt válaszolta: “Azért, amit Jézus Krisztus és az Ő tanítványai az én hazámban cselekesznek.” Ez az ember nem volt diákja egy missziói iskolának, nem kapott gyógykezelést egy keresztyén, missziói kórházban s nem is kapott segélycsomagot valamiféle keresztyén jótékonysági szervezettől. Soha nem látott még keresztyén templomot belülről. Látott azonban ez a fiatalember keresztyén iskolákat, kórházakat és jótékonysági szervezeteket —• munkában. Az ő számára ezek a munkák meggyőző bizonyság tétel voltak Krisztusra nézve, akinek nevében azokat végezték. Levonta a következtetést: “Követni akarom Őt, aki népem szükségeiről igy gondoskodik, mert bízom Benne, ho°y lelki szükségeimről is gondoskodni fog.” Néhány nappal később egy másik fiatalember, egy egyetemet végzett ifjú állt egy kis gyülekezet előtt, hogy megkeresztelkedjék. “Befogadtad a szivedbe Krisztust?” — kérdeztem tőle. — “Még sokkal többről tehetek bizonyságot, — válaszolta, — engem fogadott el Krisztus. Ő a szivembe költözött és tökéletesen megváltoztatott engem. Most már Uramnak ismerem Őt.” íme, kétféle bizonyságtevő munkája Annak, aki ezt mondta egyszer: “Az én Atyáin mind ezideig munkálkodik, én is munkálkodom.” (Ján. 5:17.) Ur Jézus, hálás szívvel köszönjük Neked mindazt a munkádat, amiről az Uj Testamentum beszél s mindazt, amit napjainkban cselekszel világszerte. Mindezek bizonyságot tesznek Rólad. Cselekedd kegyelmesen, hogy a bennünk ma végzett munkád s bizonyságtétel legyen, neved dicsőségére és néped üdvösségére, ÁMEN. Olvasd : Ján. 10:22-25. Pickett J, Waskom (India), ÁPRILIS 25.
