Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-03-01 / 2. szám

ÁPRILIS 17.

“Nektek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higyjetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek is öérette.” Fii. 1:29.

ÉVSZÁZADOKON keresztül Szmirna Kis-Ázsiának egyik legfontosabb városa volt. A város egy, a tengerr re ereszkedő domb oldalán fekszik. A domb tetején két öreg ciprusfa. S a két ciprusfa között egy sir. A hagyomány szerint Polikárpusz püspök sirja.

Polikárpusz János apostol téritette meg s később hosszú éveken át iSzmirna, Efézus és az egész környező vidék püspöke lett. Krisztus után 155-ben máglyán égette meg a római hatóság. Kezeit megkötözték. Rőzsecsomókkal körülrakták. S akkor még egy lehetőséget adtak neki, hogy megtagadja keresztyénségét, Krisztusát. Polikárpusz azonban éppen ellenkezőleg, újra, még határozottabban megvallotta Krisztusba vetett hitét. Így szólt:

— Nyolcvanhat évig szolgáltam Öt, és Ő nem tett nékem semmi rosszat. Hogyan tudnék hát én rosszat mondani az én Királyomról, aki megváltott engem?”

Mielőtt többet mondhatott volna, a dühös lángok arcába csaptak és megemésztették testét.

Polikárpusz haza-vivő útja a kereszt útja volt.

ö Urunk, Istenünk, a Te szent Fiad, a mi Megváltónk nevében jövünk Hozzád, aki halált szenvedett mindannyiónkért. Könyörgünk. jelentsd meg nekünk a kereszt útját s add nékünk azt a kegyelmet, hogy bátran követhessük azt. Bízunk Tebenned és a Te Ígéretedben, hogy utunk végén örök üdvösséget találunk, Jézus Krisztus által. Az ö nevében könyörgünk. ÁMEN.

Olvasd : Mát. 27:19-26.

Helms E. Elemér (Kalifornia).