Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1953-03-01 / 2. szám
“Mondjátok: Az Urnák van szüksége reá.” Márk 11:3. § Ö K S Z 0 R olvastuk Jézusnak ezt az utasítását. Két tanítványának szólt. Azért a számárért küldte őket, amelyen Jeruzsálembe való diadalmas bevonulásakor ült. Amint Jézus előre meg is mondta nekik, valaki megkérdezte őket, hogy miért viszik el a szamarat. Azt a választ adták, amit Jézus adott a szájukba: “Az Urnák van szüksége reá.” Hogyan viselkedünk mi, ha az Urnák szüksége vau valamire? Neki szüksége van reánk és mindenünkre, — az erőnkre, tehetségünkre, pénzünkre, időnkre, szeretetünkre, szolgálatunkra, szeretteinkre, — mindenre. Talán ellene szegülünk, amikor bennünket szolgálatára hív? Vagy pedig feloldozzuk magunkat eddigi más kötelmeinktől, hogy felszabaduljunk az Ő szolgálatára? Vájjon készségesen adjuk-e mindenünket az Ur szolgálatára? Vidám szivvel adjuk-e tehetségeinket az Isten országa munkájára? Lehet valaki a családunk tagjai között, akit Krisztus hiv s ő szívesen is menne az Egyházban való önkéntes szolgálatra vagy idegen világrészeken való missziói munkára. Vájjon féltve őt, tiltakozunk-e az ő szolgálat-vállalása ellen, vagy örömmel adjuk áldásunkat reá és biztatásunkat neki, mert átlátjuk, hogy az Urnák van szüksége reá? Az Urnák félreérthetetlenül szüksége van reánk, — mindannyiónkra és mindenünkre. Mennyei Atyánk, könyörgünk Hozzád, hogy Krisztusunk vonuljon be ma diadalmasan a mi életünkbe is. Töltsd meg a szivünket iránta való nagy szeretettel, hogy vig szivvel fogadjuk, ha minket magunkat hiv, vagy szeretetünk és szolgálatunk ajándékait kéri. Áldott nevében kérünk. ÁMEN. Olvasd : Márk. 11 :l-6. Bennington P. Geneva (Minneszóta). ÁPRILIS 11.
