VJESTNIK 6. (ZAGREB, 1904)

Strana - 197

197 i duoie ouoliko harachia na nih nauergnem, nego szo doszada dauali, rekosse. I sz ta

kouemi rechmi mene sziromaka na teško i sztrasno szmert ossudisse. Milostiuni Bosse Gospodine dragi, kada me prokleti Turki iz Diuana na duor Cairnakanou izseliasse, tako sztrasno i nemilo na mene vikasse i krichiasse, da mi od sztrasnoga kricha iezik zaneme, ter ne mogah rechi progouoriti. Nie mi tako teško bilo szmerti chakati, koio szo mi bili priszudili, koliko mie muchno bilo nih laiania i pszosti poszlusati, ar kakono pszi na

uuchili sze na uuka laiati, onako ze usze sztran na me szo krichali. Jedni szo krichali : ubijmo ga kamenom, jedni szo krichali: siuoga odremo izdajnika i neuernika czarova. Jedni szo krichali: med led ga uergnemo, i tako ga umoremo. Jedni szo uikali: u kulu ga zatvoremo, ter ga gladom i segiom pogubemo, na peldo i nauuk usze izdainikom Turszkoga Orszaga. Gospodin Bogh, koteri u prauiczi prauoga szvoga nigdar neche osztauiti, nego kako prauo i chistu Susanu iest obranil od szmerti, onako i mene grešna i nedosztoina szlugu od szmerti teške ochuua, taknu u szercze duhom miloszerdnosti po ueliki molba i prosnia kerschianszki, posla Agu Beslinszkoga, koteri za Bassom Szigetszkim gradom ulada, koi pak utissa ueliko uiku i krich unogi liudi, ter nih zlu "uolio i liuto szercze razulasi, i kaimekama na miloszerdnosst obrati, gouorechi niemu i ostale gospode : V ouomu sziromaku od szedam let как med nami sztoi, izuan ouoga iednoga liszta ueche kriuicze ne naidoszmo, sz koterim lisztom ako ie u Podrauino hodil, zla niednoga nie uchinil, szmert mu oprostemo, z malom kastigom ga odpustemo. I tako ga poslušno Kaimekam i ostala Goszpoda mene pusztisse siua, ale uzesse szto i cheterdesset i dua tuerda talera izuan usze moie pratesi, koioszo mi odneszli kada szo mi bili hiso pritisnoli i ladice porazbiali i mene uhitiusi u Sziget odpeliali. Oue talerou ia imel nieszem, nego szo ie kerscheniczi szigetski od Turak pozaimali. Zad szam Gospodine milostiuni u uelikomu tešku i u uelike tuge i saloszti. Uolilbi na iedno sztran da me bodo onda na kolacz na

bili kad zo mi ga bili priszudili, nego sto szu me siua pustili. Oudesni kerscheniczi iako szo sziromasni, ne mogo me chim pomochi, a ia ouoliko blaga nemam od kud dati, a szuerhu toga neszmem nikuda otiti, ar szam na poroke i zapouedano mie da nikuda neidem, ako miszlim szebe i ostalim kerschenikom, koteri szo za me poroki, siuot i sztanak u ouoj zemli. Togha radi za liubau Bosio preporucham sze Vašemu szuetlomu Gospodsztuu, ne ostauete me i neoglusete me sze sziromaha, bodete mi za Bogom po

mochnik. Bogh mili on uam hoche uratiti i platiti liubau, koio hocsete zamnom uchiniti i ia doklam siu bodem u ouoi teskoi zemli med ouemi kerscheniki, hocho za uasse Go

spocztvo Bogha moliti. Dai Gospodin Bogh, ako na ouom szvetu nie, da sze na drugomu szuetu pred lichem Bosim nagledam Vašega Gospoczti a. Datum in Turbet 10. Mai Anno. 1640. Р. S. Tosze ie uchinilo za mnom ultima Januaru Presentium lator Andreas Krisan da ie V. G. uszakoiako preporuchen, naiueche ako imate kakouoga szlouenskoga Concio

natora, da mu ga date, ako szlouenszkoga nie, daite mu diachkoga. Bogh uam hoche platiti, ar on sziromah iz oneh knigh unogo hoche bludni dus na praui put obratiti. Ako imate Legendam sanctorum, ne skratete io od niega, iz nie hoche ueche nego iz niednoga authora med priprostmi liudmi uchiniti dobra. Liquores sacras istius anni non habemus, Illustrissima Dominatio mittat nobis, rogo. Vaszega suetloga Gospocztua sziromah nedosztoian szluga i kapelan Vidoczi Fabijan pop v Turbetu polegh Szigetha sztoiechi. m. p. Poslije dopisano : Ouo kaiszam ia V. G. piszal ako iz Vaska sz. Martina к uami doido kmeti, usze im to naperuo doneszete, ale im ne rechete da szam ia V. G. piszal ili narochil za ouo sztuar, ar bi oni tako Turkom pouedali i mene bi Turki taki pogubili, i ne bisze nigdar, ako bi neznam koliko blago za szebe obechal, mogal od szmerti odkupiti. Ako bi oni od szuoie uolie к Vasemu Goszpocztuu ne došli, po lisztu szuomu morete i к szebe do

zuati, naime Szabo Balasa i Vinczenticha Mikuju, oni uam hogzeio pouedati prauo как