Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások módszertani szemszögből - SZEBIK IMRE: A gyülekezeti szolgálat fontossága

2. Részletes vélemény 1. A munkacsoport egyházfejlesztési területekről beszél tervezetében. A kezdeményező, a szolgáló, a képzést végző és kultúrát létrehozó egyház kifejezése találó. De kifejezetten egyházfejlesztésről szólni legalábbis vitatható. Azt a benyomást kelti, mintha az ember maga képes lenne az egyházat fejleszteni. Az Újszövetségben sem találkozunk ezzel a kifejezéssel. Talán a növekvő (ApCsel 2,47), esetleg erősödő egyház szóhasználatán lehet itt gondolkozni. A fejlesztés szó közgazdasági kifejezés. Egyházunk jelenlegi állapotának, adottságainak a felmérése (helyzetelemzés) nélkülözhetetlen a stratégiakészítésben. Különös módon tud azonban egy-egy gyülekezet lelki arculata és financiális adottsága változni új lelkész szolgálatba állításával (például Szolnok, Szentendre stb.). 2. Az egyházról alkotott vízió jól ragadja meg küldetésünket. Fontossá teszi az igehirdetés, a misszió végzését. A szolidaritás következetes végigvezetése bátran vállalható gondolat. Hasonlóan a lelkészi és nem lelkészi személyek együttes szolgálata is. Úgy vélem, szükséges megemlíteni az úrvacsora közösséget építő, Krisztussal való találkozást nyújtó alkalmát. A spirituális egyház fogalmába ez mindenképp beletartozik. A szentségi kegyesség deficitje hazai egyházunkban feltehetően a felvilágosodás és a református hatás egymásra találásának következménye. Ezt tudatosítani kívánatos és pótolni szükséges a tanításban és a gyakori úrvacsorai alkalmak felkínálásában is - minden erőltetés nélkül. 3. Az Elcsendesedés Házának gondolata a megjelölt cél külső kerete lehet. Bevezetésképpen - konkrét tapasztalatok alapján - háromnapos hétvégék meghirdetését és előkészítését javaslom. A felnőttképzés minden formája fontos szerepet kaphat a nem lelkészközpontú gyülekezetépítésben. Ezen a téren a lelkészek gondolkodásváltásának elősegítése feltételezi az egész stratégia megvalósításának lehetővé tételét. Az önkéntes munka a jövő egyházának elengedhetetlen, megkerülhetetlen része. Külföldi példák is erre serkentenek. Mind az egyetemes papság, mind a laikus apostolátus katolikus megfogalmazása és gyakorlatba való átültetése jelzi, hogy a híveinkkel való törődés, lelkigondozás, mindennapi életvitelükben való segítés nem lehet kizárólag a lelkész feladata, mert ebbe nemcsak beleroppan, de elégséges mértékben nem is tudja végezni. A gyülekezetimunkatárs-képzés kellő módon visszaigazolja a gyülekezetek megnehezedett lelki adottságait, híveink sokkal több gonddal járó életformáját, napi feladataik sokaságát. A szolidaritás ezen a téren is szükséges. 4. A stratégia szinte legfontosabb része a gyülekezetben végzett szolgálat. Kitűnő gondolat a család első helyen említése, hiszen ez az a szociológiai egység, amely a társadalomban a legnagyobb krízisét éli, az egyházban pedig a hitre nevelés első számú közössége. A gyülekezet csak rásegít a legtöbb esetben. A gyülekezetépítésben érdemes megemlíteni - még ha nem is lehet mindenütt alkalmazni - az úgynevezett alfa-mozgalom kezdeményezését és azt az elképzelést, hogy egy-egy gyülekezeti munkatárs 10-