Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások módszertani szemszögből - GONDA S. LÁSZLÓ: Élő kövek, diaszpórában

GONDA S. LÁSZLÓ Elő kövek, diaszpórában Hozzászólás az Élő kövek egyháza - Az evangélikus megújulás stratégiája című vitaanyaghoz missziói szempontból Személyes megjegyzések Az Elő kövek egyháza című stratégiai vitaanyagot egyszerre olvasom a kívülálló és az érintett szemével. Református lelkészként nyilván kívülálló vagyok, és egy másik magyarországi keresztyén felekezet köréből tekintek mintegy „át a kerítésen", amikor a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) elkövetkező tíz évének stratégiájáról gondolkodom. A kívülállás azonban nem jelent távol állást. Egyrészt azért nem, mert a protestáns reformáció közös hagyományai és a Leuenbergi konkordia keretei szorosan összekapcsolják egyházamat és az evangélikus egyházat, olyannyira, hogy - amint köztudott - több európai országban e két egyház már megtalálta a közös egyházszervezeti élet kereteit is (például legújabban Hollandiában). A távol állást kizárja továbbá az az életrajzi elem is, hogy református-evangélikus vegyes családban nőttem fel, és így személyes élmények, közvetlen tapasztalatok és baráti szálak is fűznek a magyar evangélikusság közösségéhez. Mégis tisztában vagyok azzal, hogy ez a „közeli kívülállás" óvatosságra kell, hogy intsen, amikor mégiscsak egy másik egyháztest életéről, jövőjéről nyilatkozom, hiszen más dolog valamennyire ismerni egy közösséget, mint abban szocializálódni, és részleteiben átlátni és átérezni életének és működésének minden rezdülését. A kívülállás melletti érintettségem legfőbb oka az, hogy Fabiny Tamás püspök és Prőhle Gergely országos felügyelő felkérése alapján magam is részt vehettem 2007 óta a stratégiai munkacsoport munkájában. Egy olyan, számomra inspiráló légkörű közösségi munkába kapcsolódhattam be missziológiai tanácsadóként, amelyet a nyílt és őszinte beszéd, az egymás véleményére való odafigyelés és a jó értelemben vett profizmusra való törekvés jellemzett. És bár a munkafolyamat nem volt mentes a szokásos nehézségektől (időpont-egyeztetés és rohanás, az elmélyült munkát nehezítő külső tényezőkkel való küzdelem, csoportdinamikai hullámzások stb.), mégis a még csak épp megkezdődő stratégiai-alkotási folyamat ezen első fázisát - légkörét és metodikáját tekintve - önmagában is előremutatónak tartom. Kenetteljes frázisok citálása vagy (egyházpolitikai bozótharcok folytatása helyett a stratégiai megbeszélések az egymás tiszteletére épülő, az ügy iránti közös elkötelezettséget alapnak elfogadó együttműködés szigetei voltak, s így - egyházainkban bizonyára