Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások teológiai szemszögből - FABINY TIBOR: A felnőttképzés jelenlegi és lehetséges formái egyházunkban

nincs több kara, szervezetileg nem kötődik semmilyen felsőoktatási egységhez, szemben a katolikusok és a reformátusok felsőoktatási intézményeivel. A hittudományi egyetem részéről alkalmanként megfogalmazódik az autonómia igénye, ami egyrészt egy egészséges tudományos életösztön jele is lehet. Ugyanakkor mivel mi kis egyház vagyunk, s mivel a hittudományi egyetemet elsősorban a lelkészutánpótlás érdekében tartjuk fenn, nálunk az „autonómia iránti igény" nem indokolt. Az egyházvezetésnek véleményem szerint éppenséggel több figyelmet kellene fordítani a lelkészképzés és -továbbképzés formáira. A teológiai képzés ugyanis sajnálatosan „kettéhasadt" egyházunkban: a hivatalos egyetemi képzés és az egyesületi formák között zajló teológiai képzés között nincsen kapcsolat. Ennek legpregnánsabb példája, hogy az Evangélikusok Közössége az Evangéliumért (EKE) egyesület tíz éve, 1998 óta rendszeresen szervez bibliaiskolát. Az EKE vezetősége a bibliaiskola tanmenetét és az oktatott anyagokat tartalmazó jegyzeteket a hivatalban lévő püspök kérésére átadta, ám ezekkel az anyagokkal kapcsolatban semmilyen visszajelzést nem kaptak az előadók. A hittudományi egyetem részéről hiba volt magára hagyni az EKE-t, másrészt az EKE is felelős ezért a megosztottságért. Nem jó, hogy egy olyan kis egyházban, mint a miénk, ennyire elkülönül egymástól a hivatalos és az egyesületi képzés, hogy az előbbi „pietistának" mondhatja az utóbbit, az utóbbi pedig „liberálisnak" az előbbit. Az egyházvezetésnek kellene gondoskodnia arról, hogy ily törések és hasadások ne keletkezhessenek az egyház testében. Összegezve: javaslatom, hogy az egyház jobban érezze magáénak a hittudományi egyetemet és a hittudományi egyetem az egyházat, beleértve az egyesületeket is. 1.2. A LELKÉSZTOVÁBBKÉPZÉS KÉRDÉSE 1.2.1. Lelkészkonferenciák az Országos Lelkészi Munkaközösség (OLMK) szervezésében Az őszi és tavaszi lelkészkonferenciák jól megszervezett alkalmak. A cizelláltan öszszeállított programok egyházunk különböző spektrumait jelenítik meg. Az elmúlt időszakban egyre szomorúbban tapasztaltam, hogy egyre kevesebb lelkész jelentkezett a továbbképzésnek ezekre az izgalmas és áldott alkalmaira. Pedig az országos egyház fizeti a teljes ellátást - amennyiben a lelkész végig ott van a konferencián. Tudom, a lelkészeink elfoglaltak, a szolgálat terhei és örömei szorongatják őket, de legalább évente egyszer egy háromnapos konferenciát be kellene iktatni az éves programjukba. (A tanulmányom végén utalok arra, hogy a római katolikus egyházban nagyon komolyan veszik a papság továbbképzésének kérdését.) 1.2.3. A Lelkészakadémia Speciális lélek- és elmeépítő alkalmak ezek. A szervezők leleményességét, odaadását és kreativitását egyrészt kétségtelen dicséret illeti. Sokoldalú testvéri találkozásra van lehetőség, ahol a tanfolyam témáján túl a résztvevők „komplex rekreáció"-ban részesülnek: kulturális élményben is van részük, s jut idő a testi felüdülésre is. Az eddig lezajlott körülbelül húsz alkalomból két kurzust én vezettem. A mások által vezetett tanfolyamokon nem volt alkalmam részt venni, így csak a saját tapasztalataimról szól-