Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások teológiai szemszögből - ISÓ DOROTTYA: Az igehirdetés megújulása

gyülekezete, amelyben az evangéliumot tisztán tanítják és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki" (CA VII.). Ezért nélkülözhetetlennek tartom a jövő egyházának léte szempontjából, hogy az igehirdetés tartalmilag megújuljon. Szükséges lenne tehát a lelkészi kar továbbképzése az igehirdetés tisztasága érdekében. S hogy ez megtörténhessen, szükség van egyházunkban a lutheri örökség mai feldolgozására, a lutheri teológiai gondolkodás megerősödésére. 3. Úgy gondolom, hogy ezzel együtt az igehirdetői szolgálat megerősítésére is szükség van gyülekezeteinkben. Az ősgyülekezet példájára tudok hivatkozni: amikor az apostolok megnövekedett feladataik miatt észrevették, hogy kevesebb időt fordítanak Isten igéjére - fogalmazhatom így is: az igehirdetésre való készülésre -, akkor így szóltak a gyülekezet tagjaihoz: „Nem helyes az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál. Hanem válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit... mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett." (ApCsel 6,2-4) Ez azt jelenti, hogy az apostolok és az ősgyülekezet tagjai egyetértettek abban, hogy a gyülekezet életében az ige szolgálatának van prioritása, s azt az arra elhívott testvéreknek kell végezniük. Szükséges, hogy a jövő evangélikus egyházában az igehirdetés szolgálatának legyen prioritása, lelkész és gyülekezet egyetértsen abban, hogy a lelkész dolga az igehirdetés, s a gyülekezeti tagok az egyéb intézni- és tennivalókat levegyék lelkészük válláról. 4. Az Isten igéjének tisztán való hirdetése, az igehirdetés prioritása a gyülekezeti szolgálatok között és a lutheri örökség mai feldolgozása az útja az evangélikus identitás fejlődésének is. Gyülekezeteink tagjait, akik ma jórészt csak negatívan tudják megfogalmazni identitásukat („azért vagyok evangélikus, mert nem vagyok katolikus"), kitartóan és türelemmel kell tanítani evangélikus sajátosságainkra, legyen az hitvallási, liturgikai vagy akár lelkiségi sajátosság. Ehhez nagy szükség van Luther legfontosabb írásainak (Nagy káté, Schmalkaldeni cikkek, Kis káté, A keresztyén ember szabadsága stb.) olcsó kiadására - amelyre egyébként a Luther Szövetség és a Luther Kiadó készül - és arra, hogy bibliaórákon, gyülekezeti, egyházmegyei, egyházkerületi alkalmakon foglalkozzanak ezekkel az iratokkal. Milyen nagyszerű lenne, ha Luther-reneszánsz kezdődne egyházunkban, és sok gyülekezetünkben Luther-olvasókörök jönnének létre, vagy a Luther Szövetség helyi csoportjai alakulnának! 5. A lutheri gondolkodás megerősödése az ökumené számára is fontos. Hiszen a keresztyénség nagy családját akkor tudjuk az evangélikus „színnel" gazdagítani, ha ismerjük, tudjuk és valljuk evangélikus hitvallásainkat, ragaszkodunk evangélikusságunkhoz, meg tudjuk fogalmazni sajátosságainkat, és képviselni tudjuk azokat a különböző felekezetekkel való kapcsolatainkban. Nemcsak iskoláinkban, szeretetintézményeinkben és gyűjteményeinkben fontos ez - ahogyan a stratégiaterv írja -, hanem elsősorban gyülekezeteinkben, ahol együtt élnek vegyes házasságban a felekezetek, ahol a településen belül nap mint nap találkoznak egymással a különböző felekezetű emberek, ahol esküvők, keresztelők, temetések alkalmával mindig ökumenikus gyülekezet van jelen,