Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám
Hozzászólások teológiai szemszögből - SCHNELLER ISTVÁN:Igehirdető, spirituális egyházat szeretnénk
SCHNELLER I STVÁN' IG EHIRDETŐ, SPIRITUÁLIS EGYHÁZAT SZERETNÉNK Ezeket a kérdéseket ugyanis nem a világi vélemények ütköztetésével, hanem a legújabb teológia szívéből kell a keresztény egyházaknak megválaszolni. Azt gondolom, hogy a stratégia egyik sarokpontjává kellene tenni a teológusképzés filozófiai és modern teológiai stúdiumai színvonalának növelését, valamint a gyülekezetek tudatos megismertetését a modern teológia problémáival, kérdéseivel és válaszaival. A szekularizáció folyamata ugyanis olyan erős, hogy nemigen lehet különbséget tenni szent és profán világ (tér), szent és profán idő és ennek következtében szent és profán kérdés vagy probléma között. Igen ám, de felmerül a kérdés, hogy mi a mai teológia szíve, illetve mindenfajta teológia szíve. Ahhoz a hagyományos érveléshez fordulunk, amely a teológiát mint olyan boltívet fogja fel, amelynek egyik pillére a bibliai kijelentés világos magyarázata, másik pillére viszont az üzenet jelen idejűvé tétele azáltal, hogy a magyarázat egzisztenciálisan, jelen időben érintsen meg. Az ilyen teológia persze tele van kérdésekkel, problémákkal, és bonyolultnak is tűnhet. Ennek illusztrálására újra Heinz Zahrntot szólaltatom meg: „Ráadásul a kérdések [a teológia kérdései] az utóbbi időben annyira differenciálódtak, a problémák annyira kifinomultak, hogy a nem szakember számára már alig érthetőek. Ha már maga Käsemann azt állítja, hogy a teológia problematikája mára annyira összetetté vált, hogy a teológiai hallgatók harmada követni sem képes, ezért semmi keresnivalójuk az egyetemen, akkor mit szóljanak a nem teológusok, akiknek a javára és üdvére az egész töprengés és vita állítólag folyik?" 4 A fenti idézetnek most csak annak a részével foglalkozom, hogy a teológiai hallgatók egyharmada nem érti még a kérdésfeltevést sem. Mindez azonban nem jelenthet akadályt. Megnyugtatásul (vagy felizgatásul) jelezni szeretném - mint egy másik szakma képviselője - hogy az építészhallgatók több mint egy harmadából biztos nem lesz építész, sőt azt is meg lehet állapítani, hogy mindannak, ami ma Magyarországon vagy akár a világon épül, 80%-ának semmi köze nincs az építészethez, hanem pusztán csomagolástechnikai termék. Mindez azonban nem ment fel bennünket azalól, hogy építészetet oktassunk, és aki igényli, annak építész által tervezett házat építsünk. Visszatérve azonban a teológiára, igen fontosnak tartom, hogy az egyház spirituális megújulása a rendkívül fontos lelkiség mellett mai teológia és filozófia oktatásával és a gyülekezetek számára való továbbadással történjen. Nem lehet elfogadni ma azt az érvelést, hogy a gyülekezeteket nem szabad terhelni ilyen bonyolult kérdésekkel, vagy éppen azt, hogy úgysem fogják érteni. Meg vagyok győződve arról, hogy az emberek sokkal többet értenek meg, mint amit feltételezünk róluk, s arról is, hogy a megfelelő igényesség növeli a befogadóképességet is. Jegyzetek 1 Zahrnt, Heinz: Az Isten-kérdés. Református Zsinati Iroda, Budapest, 1997. 11. o. 2 Uo. 3 Uo. 128. o. 4 Uo. 252. o.
