Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások társadalompolitikai szemszögből - MARGÓCSY ISTVÁN: Az evangélikus értelmiség feladata

oly sok jeles evangélikus figura dolgozott a magyar társadalom és kultúra kiépítésén, hogy már csak a történelmi példa is kötelezhet mint egyházi hagyomány. Emiatt (is) úgy gondolom, az evangélikus egyháznak legintenzívebben a mai társadalom jobb (értelmiségi) megismerésére és értelmezésére kellene törekednie, a világ felé való nyitottságnak minél tágasabb és őszintébb érzékeltetésével. Az egyház úgy vehet legintenzívebben részt tagjainak, az egyes hívőknek és a gyülekezeteknek az életében, ha tudomásul veszi: az élet mind egyéni, mind közösségi szinten állandóan új társadalmi feltételeket támaszt és új kihívásokat provokál, amelyek a hitbéli elmélyülés és a spiritualitás dominanciája mellett is problematikusak maradnak, ezért az egyháznak mint intézménynek a világ lehetséges magyarázatainak minél szélesebb prezentációjával kellene szolgálnia; törekedvén akár olyan nézetek és társadalomszemléletek vagy erkölcsi rendszerek megismerésére is, amelyeknek elfogadása az egyház számára nem volna lehetséges, de amelyeknek ismerete és értő kezelése segítheti a közösségek sokféleségének feldolgozását. Erre alkalmas az egyházhoz kötődő értelmiség - erre kellene mozgósítani az egyházhoz kötődő ifjúság csoportjait: ily értelemben lehet gyümölcsöző a sokféle nézetet és sokféle irányzatot megismerő és megismertető beszélgetés- és vitasorozatok, a belső értelmiségképzés szervezése. Az egyházon belüli értelmiségi nyitottság és bizalomelvű tágkeblűség bizonyára segítséget nyújtana annak az áldatlan, békétlen és tökéletesen terméketlen politikai szembenállásnak és ellenségeskedésnek a feloldásában is, amely az utolsó évtizedben hatalmas hasadást és kárt okozott a magyar értelmiségnek és így a teljes magyar társadalomnak is. Természetesen mindez nem célozza azt, hogy az egyháznak csekélyebbek lennének lelkigondozói vagy spirituális feladatai - csupán arra akarnék utalni, hogy szerencsésnek látnám, ha az evangélikus egyháznak mint társadalmi intézménynek (s mint a magyarországi keresztény egyházak között egy kisebb hatókörű intézménynek) önkibontakozása, önmeghatározása elsősorban értelmiségi jellegének erősítésében öltene testet. Nem azt vizionálom én, hogy legyen az evangélikus egyház minden hívő tagja állásszerűen értelmiségi, hanem csak azt, hogy ha minden gyülekezet nyitottan és elemzőén, nem pedig eleve elutasítóan nyúl a világnak sokszor persze ellenszenves jelenségeihez, ha részvevő megértéssel utasítja el a számára elfogadhatatlan gondolatokat, megnyilvánulásokat és jelenségeket, akkor mind a gyülekezeti élet virágzóbb, mind pedig az egyházi jelenlét a világban hatékonyabb lehet. A stratégia megvitatásához, kibontakoztatásához és megvalósításához a legnagyobb tisztelettel kívánok minden jót, munkakedvet, meggyőződést és sok sikert. 4Ű