Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások módszertani szemszögből - PRŐHLE PÉTER: Lutheránus megújulásunk

6.5. POLITIKAI STRATÉGIAI KÉRDÉS 1989 óta rossz szokásunk, hogy szemet hunyunk a „keresztyén" fogalom rossz, emiatt félrevezető, emiatt hosszú távon missziói szempontból destruktív használata fölött. Pusztán azért, hogy cserében részesüljünk a politikai kedvenceink által kitaposott előnyökből. Stratégiai váltásként javaslom azt a szemléletet, hogy inkább a „jég hátán is megélünk", de az evangélium és egyáltalán a világ teremtettségének közérthetőségét nem rontjuk a rossz konnotációkkal, hisz már így is túl sok az ateista, aki „tudja", hogy önellentmondó, hiteltelen dologról van szó. Persze, mert a mi politikai haverkodásunk eredményeként olyan dolgokkal hozzák szoros kapcsolatba a keresztyénség alapgondolatait, amelyek ezen alapértékeket az értelmükből teljesen kiforgatják, és így biztos alapot nyújtanak az ateizmusnak. 6.6. FELEKEZETSEMLEGES VALLÁSTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA Ezt a doktori iskolát azelőtt kell mi magunknak - azaz az összes keresztyén felekezetnek, plusz az izraelitáknak és a muszlimoknak - létrehoznunk, mielőtt a „felekezetsemleges tudósok", pontosabban a „tudományos ateisták" csinálják meg. Mert ez utóbbiból nem lenne köszönet. Kívülállók próbálják meg elmagyarázni azt, ami sokszor még a „belül állónak" is nehéz? Felekezetileg nem elkötelezett téren sincs tudományosan szégyellnivalónk „minden emberi értelmet meghaladó" kincsünkkel, mert tényleg meghalad minden emberi értelmet, így az evilágian gőgös egzakt tudományokat is. Ezen doktori iskola létrehozásába a legsürgősebben bele kell vágni, amíg nem késő. Azaz felvenni a kapcsolatot az összes olyan vallási közösséggel, amely a világ teremtettségének kérdésére igennel válaszol. Amúgy e konkrét doktori iskola esetén talán ez utóbbi igen sem olyan fontos, hiszen miért ne lehetne egy ilyen doktori iskola közös gyűjtőhelye az olyan tudásnak, ahol nem a hívőt kiröhögő hitetlen beszél a hívők hitéről, hanem minden egyes vallással kapcsolatban a belső illetékes beszél, aki a legjobban, első kézből tudja, hogy miben is hisznek? 7. És így tovább... Már többszörösen túlléptem minden határt, terjedelemben és határidőben egyaránt. Közben előttem elintézetlen feljegyzéseim tengere, részben a pontonkénti véleményezés, részben az azok kapcsán adódott gondolati ívek piszkozata. Zárszóként mégis megalapozott bizakodásomnak adok hangot. Szekularizált környezetemben, az én és szeretteim különféle oktatási intézményei körül szinte az idősebb nemzedékhez tartozók tagsági hűségnyilatkozatának számít a