Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások módszertani szemszögből - LEVENTE PÉTER: Erősen vár a mi Istenünk - az elszámolásra!

Mitől gyülekezet? - Egyetlen alkalmas lelkészembertől, aki megtalálja és motiválja a szolgatársait, „ki folyvást tanul, ki odafigyel a kérdező nőre, ki felismeri a kereső férfit, nem aszott nézeteket ismétel unos-untalan, hanem előre tör." - A lelkésztől, aki fogadja és búcsúztatja az embereket; aki a hagyományos liturgia öszszetartó erejű-hangzású elemeit őrzi (például az „ámen" az istentisztelet elején és végén), aki ezáltal is az összegyűlt közönségből újra és újra közösséget képes kovácsolni; aki az „itt és most" megismételhetetlen hangulatát felismerve, kihasználva, ugyanazt a tartalmat a legkülönbözőbb, érdekfeszítő, korszerű formában osztja meg hallgatóival. - A presbiterektől, akik szemükkel (nem csak szájukkal!) mosolyogva üdvözlik az istentiszteletre érkezőt, ha őrző-védő szolgálatban is vannak; a gyűléseken lelki és szellemi tennivalókról is határoznak, nem csak a materiális feladatokkal foglalkoznak. - A gyülekezet gondolkodó tagjaitól, akiket rendkívüli együttműködésre is lehet inspirálni, amelyek közül az egyik leglényegesebb lenne a prédikációelemző találkozások megszervezése: minimum félévenként lelki szempontból (hogy személyeskedő/személytelen/személyes hangulatú volt-e?), szellemi megfontolásból (hogy romboló/ unalmas/építőjellegű volt-e?), és nem utolsósorban materiális tapasztalatból (hogy látható/hallható/időtartamban kibírható volt-e?), elismerő szeretettel értékelni a szolgálatokat. Ezeken a találkozásokon a lelkészek által felkért körülbelül öt fő értelmes (nem csak értelmiségi), felkészült templomjáró és a visszajelzésekre éhes lelkész (ek) cserélnek eszmét. Kezdetben három, eredményes működés esetén hathavonkénti rendszerességgel. Mitől evangélikus? - Luther Márton és keresztény reformer társai „damaszkuszi" megvilágosodásától, végül is egyetemesen, ökumenikusán egyházmentő szolgálatuktól. - Attól, hogy a születési anyakönyv szerint 1943. jún. 13-án evangélikusként megkeresztelt Túrmezei Sándor evangélikus esperes-lelkipásztor a nagyváradi evangélikus templomban. Keresztszüleim: dr. Dutkay István ügyész, valamint Puskás Andor és neje, Puskásné született Szekér Magda. - „Milyen jó lenne, ha Önök ma is a nagyváradi evangélikus gyülekezethez tartoznának!" - írja Mátyás Attila evangélikus esperes-lelkipásztor 2009 elején Nagyváradról. - Attól, hogy 1955-56-ban konfirmáltam a szekszárdi evangélikus gyülekezet és a bolsevik idők bugyrában is helytálló, áldott emlékű Németh Gyula és Németh István lelkészek pásztorolása biztonságában. - Attól, hogy a mai napig voltak-vannak-lesznek magukat lutheránusoknak valló, elhivatott emberek. Akik nyitottak, sőt együttműködésre is készek a más vallású, világnézetű, gondolkodású emberekkel, vállalva a materiális hátrányokat, a csábító