Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások módszertani szemszögből - SCHERMANNÉ RAISZ KLÁRA: A lelkészek munka- és életminőségéről

SCHERMANNÉ RAISZ KLÁRA A lelkészek munka- és életminősége Megjegyzéseimben nem idézek a vitaanyagból, csak a megfelelő pontra hivatkozom. 4.1.5. „Ha a feladat elvégzésének hogyanjára kérdezünk rá: vitákban érlelődő többségi döntések következetes végrehajtására van szükség..." Itt csak egy szóval van problémám: „többség". Milyen többség? Kinek a többsége? Egészen mást jelent a lelkészek, a gyülekezeti közgyűlések vagy presbitériumok vagy a zsinat többsége. (A zsinat többsége - sőt állítólag elsöprő többsége - elfogadta a szolidaritási törvényt, amelyet tapasztalatom szerint a lelkészek döntő többsége teljes képtelenségnek, abszolút megvalósíthatatlannak tart.) 5.2.3. „Javasoljuk az Elcsendesedés Házának létrehozását..." Az itt leírt Elcsendesedés Háza nem valósul meg vagy nem fejleszthető ki Révfülöpön? Ha nem, mindenesetre az ország minden pontjából jobban megközelíthető, központibb helyen kéne megvalósítani. 5.3.5. „A dolgozók körében - beleértve a lelkészeket is - be kell vezetni az elvégzett munka rendszeres értékelését..." Ezt a gondolatot nagyon helyeslem. Tisztességes formák és tisztességes stílus mellett az intézményekben is, a gyülekezetekben, egyházmegyékben, kerületekben és az egész egyházban is jót tenne, ha a vezetőknek és a beosztottaknak lenne módjuk, lehetőségük jól kialakított formában egymás munkájának értékelésére, a javítás módjának tanácsolására. De csak ilyen kapcsolatokban! Annak, hogy a gyülekezet munkájában részt nem vevő gyülekezeti tagok kritizáljanak olyasmit, amiről fogalmuk sincs, vagy akár olyan presbiterek, akik a gyülekezetnek a tájékára se jönnek, csak amikor presbiteri ülés van, és ekkor mindent és mindenkit ledorongolva magyarázzák, hogy kinek mi a dolga, és ezt hogy kéne végezni - ezt ne intézményesítsük! (Elnézést, senkit nem akartam megbotránkoztatni, de vannak ilyen presbiterek. Vagy azért, mert évekkel, évtizedekkel ezelőtt valóban tettek keveset vagy sokat a gyülekezetért, és ezért ők is és a gyülekezet kisebb-nagyobb része is úgy érzi, hogy bérelt helyük van a presbitériumban; vagy pedig azért, mert a gyülekezetet magában foglaló közösség, város vagy falu kiemelkedő, vezető szerepet játszó egyéniségei, és ezen az alapon tekintenek rájuk úgy, hogy akkor a gyülekezetben is vezető szerepet kell játszaniuk.) 6.1.2.2. „Felül kell vizsgálni ingatlanállományunkat..." Egyetértek, de vannak félelmeim a megvalósíthatósággal kapcsolatban. Ne felejtsük el, hogy az ingatlanok túlnyomó többsége nem a Magyarországi Evangélikus Egyház, hanem egy-egy gyülekezet tulajdona. Sőt, azt hiszem, ez 100%-ban igaz a „kihaszná-