Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások módszertani szemszögből - DOBÓNÉ KISS ILDIKÓ: A gyülekezeti élet megújulása

DOBÓMÉ KISS ILDIKÓ A gyülekezeti élet megújulása Örülök, hogy az egyház stratégiájában a spiritualitás kiemelt szerepet kapott. A megújulást lélekben kell elkezdeni, hiszen a cselekedeteknek hitből kell fakadnia. Két éve tagja vagyok a Lutheránus Megújulás csoportnak, és úgy gondolom, egyházunk lelki megújulását valójában csak a Szentlélek tudja megadni. Ó az, aki megtérésre indít és Jézushoz vezet bennünket. A Lélek ott és úgy fúj, ahol és ahogy akar, de mindenképp életet hoz. A világ minden részén megjelentek a karizmatikus keresztények az evangélikus egyházban is. Úgy tűnik számomra, hogy az ébredés mostanában világszerte karizmatikus jellegű. Jó lenne, ha a magyar evangélikus egyházban is elfogadottabb lenne a karizmatikusság. E mozgalom jobb megismerését segítheti elő az a könyv, amelyet az LM-ben most fordítunk magyar nyelvre. Karizmatikus evangélikus lelkészek írták, a címe: Welcome Holy Spirit. A gyülekezeti élet megújulásáról a következőket gondolom. Az egyház megújulásának alapja Isten Lelke, amely újjászül bennünket. Erre van szükségünk egyénileg és gyülekezetenként is. Ezért kérjük mindennap, hogy töltsön el minket a Szentlélek. Hiszen az erőt is tőle kapjuk az elvégzendő munkához. Akkor vagyunk sokra képesek, ha egy szellemben vagyunk, és egy akarat vezérel minket. Ha mindannyian Isten országát keressük, és Jézusról teszünk bizonyságot az emberek előtt, akkor gyarapodni fog az egyház, és nem kihalni. Ennek érdekében az istentiszteleteinken is lehetne bátrabban változtatni. Vannak erre nézve jó evangélikus példák. Könyvek is megjelentek ezzel kapcsolatban (például Klaus Douglass: Isten szeretetének ünnepe). Mindamellett a formai megújulás önmagában kevés, tudatosan törekedni kell arra, hogy a gyülekezet növekedjen. Vágyjunk erre, és legyünk tisztában azzal, hogy Krisztus ezt a feladatot igenis ránk bízta. Nemcsak a lelkészekre, hanem valamennyi hívő emberre. Az evangélizálás mindannyiunk dolga. Egyaránt szóval és cselekedettel. Teljesen egyetértek azzal, hogy bármilyen szolgálatot végzünk, tudják rólunk, hogy keresztények és evangélikusok vagyunk. Ha Jézust szolgáljuk, hitelesebb lesz a bizonyságunk, és megadhatja Isten azt a kegyelmet, hogy jelek és csodák kövessenek bennünket. Nem baj, ha a világ látja, hogy mások vagyunk, és ezért támadás ér minket. A világban jelen lévő gonosz erők számára mindig kihívás Isten fiainak jelenléte. Meg kell azonban tanulnunk azt is, hogyan tegyünk bizonyságot a hitünkről a szavainkkal is. Tudnunk kell, hogy miben hiszünk, és tudnunk kell róla beszélni. Tudom, a konfirmáció ezt a célt is szolgálja, de az ott szerzett tudás kevés emberben tart ki