Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások módszertani szemszögből - BOZORÁDY KRISZTA: Küldetés és identitás

mot, amely játékos, örömöt, vidámságot eredményez, ahol nem a teljesítmény a cél, hanem a közösségépítés, az állóképesség növelése és a fegyelmezettség, az összeszedettség spontán módon történő fejlesztése. 2.1.4. Ének-zene. Az énekléssel kapcsolatban nem tananyagbővítésre gondolok, hanem arra, hogy pár száz diákból lehetne találni legalább egy kamarakórusra való, énekelni szerető tanulót, s ha ők a kórusmuzsika széles palettájáról modern darabokat is megszólaltatnak, másokban is vágyat ébreszthetnek az éneklésre, de legalábbis egy-egy ünnep során esztétikai és akár spirituális élményt is nyújthatnának. 2.2. ÖKUMENIKUS JELLEG ÉS IDENTITÁS A DIAKÓNIÁBAN Az identitás kérdését a diakóniai munkában lazábban kell kezelni. Elsősorban arra gondolok, hogy a ránk bízott idősek, fogyatékkal élők, hajléktalanok, szenvedélybetegek, tehát gondozottaink főként fizikai és mentális problémáik miatt keresik szolgáltatásainkat. Akár van valamilyen egyházi háttér mögöttük, akár nincs, feléjük spirituális értelemben általános, biblikus szellemiséget kell képviselnünk. Az Emmaus Szeretetotthonban, ahol időseket gondozunk, négy-öt felekezethez tartozók és esetenként felekezeten kívüliek vannak együtt, lelki alkalmainkon evangélikusságunk hangsúlyozása nem központi kérdés. Az igeszolgálatok és a mentálhigiénés foglalkozások a lutheri teológiát tükrözik. Ennek eredményeként az intézménynek eléggé egységes a szellemisége, gondozottaink az intézményünkben töltött rövidebb-hosszabb idő után részt vesznek az úrvacsorai közösségben. A munkatársak és az idős gondozottak vagy személyesen vannak jelen a minden reggel tartott áhítatokon, vagy ha nem mozgásképesek, szobájukban látják, hallják az étteremben folyó áhítatokat és a templomi alkalmakat is. Úgy látom, evangélikus identitásunk hangsúlyozása nem segítené a gondozottak belső békéjét. A diakóniában dolgozó munkatársaknak hasznos tartani összmunkatársi értekezletet, ahol a szakmai képzés mellett tarthatunk bibliai-teológiai képzést. 3. Infrastruktúra Az infrastruktúrával kapcsolatban nekem úgy tűnik, hogy egy tízévesnél sokkal hosszabb program megvalósítása szerepel az anyagban. Kétségtelen, szükség van bizonyos fejlesztésre ezen a téren, de három éves württembergi tartózkodásom tapasztalatait szeretném ismertetni, hogy segítse a megfontolt tervezést. A württembergi tartományi egyházra (1991-1994) az volt a jellemző, hogy a régi templomok kulturális központokká lettek. A sokfunkciós, modernül felszerelt épületek pedig kihasználatlanok voltak. Az infrastruktúra fejlesztésének kellene nyomon követni a gyülekezet, az egyház növekedését, mert nem biztos, hogy az infrastruktúra önmagában biztosítja ezt a célt. Jól meg kellene vizsgálni, hogyan lehet meglévő ingatlanokat jól hasznosítani. Németországi tapasztalatom, hogy a legjobb közösségi alkalmak a házi körökben folytak; ennek többek között nagy előnye, hogy a helyiségekkel kapcsolatban nincs dologi kiadás. Isten áldása kísérje további közös munkánkat!