Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások módszertani szemszögből - ZSUGYEL JÁNOS: Elő kövek - alulnézetben

sokszor a marketingtevékenység eredményesebb, mint a szerényen végzett minőségi munka. Evangélikus keresztényként nem kell ugyan szégyenkeznünk kínált szolgáltatásaink miatt, de piaci részesedésünk meglehetősen alacsony. A 10-15%-ra tehető, keresztény közösségekhez aktívan ragaszkodó magyarországi népességből mindössze 3-4% tartozik hozzánk. Az aktív, tevékeny és áldozatot vállaló egyháztagok száma nemigen lehet több 50 ezernél, s az egyházi szolgáltatásokat időnként igénylő egyháztagok száma sem lehet magasabb 300 ezernél. Ez szomorúsággal tölthet el bennünket, de egyben nagy lehetőségek forrása is. „Erős várunk nékünk a paplak" A spiritualitás mai helyzetéhez igazodó egyházmodell meghatározása során a népegyházi és a missziói egyház modellje közti választás eredményét nemigen lehet vitatni: missziói egyházzá kell válnunk, amennyiben meg kívánunk maradni. Ez azt jelenti, hogy a tradícióra alapozott intézményesült egyház modelljéből annyit tarthatunk meg, amennyi a gyülekezeti és intézményi struktúránk által indokolt. Rugalmasabb, egyszerűbb, olcsóbb megoldásokat kell keresnünk, hogy anyagi és szellemi energiáinkat ne fecséreljük tovább, s erőinket meglévő gyülekezeteink lelki erősítésére és új rétegek, korosztályok megnyerésére használjuk fel. Jelenlétünket nemcsak meglévő híveinknél, hanem a társadalom egészében tudatosítanunk kell, szolgálatunkkal ott kell állnunk az új ismereteket, segítő kezet igénylő emberek mellett, nem sorvadásra és viszszavonulásra, hanem számbeli és lelki gyarapodásra kell törekednünk. Növelni kell az alkalmak és lehetőségek számát, az ehhez szükséges munkásokat fel kell készíteni a feladatra, s folyamatosan értékelni kell tevékenységük eredményét, de legalábbis intenzitását. Célszerű lenne felszámolni azt a mentalitást, amellyel a lelkész a lelkészi hivatalban ülve, netán a hangpostára állított telefonnal várja a betoppanó vagy jelentkező híveket. Természetesen ennek feltétele a hivatali, gyülekezeti munka racionalizálása is. Lehetővé kellene tenni egy új evangélikus gyülekezeti forma kialakítását, amelyben az egyházi törvények szerint gyakorolt gyülekezeti élet minimális formaságokat igényelne. Ezekben a missziói közösségekben a megválasztott vagy kiküldött evangélikus lelkész biztosítaná az evangélikus szellemű spiritualitást, de nem működnének a gyülekezeti fórumok, s a közösség ügyeit a lelkész egyetértésével, a közösség szabadon meghatározott módon, egyszerűsített formában gyakorolná. Ezekben a missziói közösségekben nem kellene zárszámadást és költségvetést készíteni, amíg közegyházi támogatást nem igényelnének. A gyülekezeti élet formális kötöttségeitől mentesen a lelkész a lelkipásztori munkára koncentrálhatna, és több időt fordíthatna új hívek megnyerésére, a meglévő hívek lelkigondozására. Szórványokban, elöregedő és erőtlen gyülekezeteinkben ideális lehetőséget jelentene a missziói közösségekben végzett munka, s ha megerősödnek, nyitva állna számukra a „hagyományos" gyülekezetté történő átalakulás lehetősége.