Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások módszertani szemszögből - VINCZE CSABA: Önfenntartó és értékőrző egyház

de központi támogatásból szeretné fenntartani. Kérdés: mi legyen ott, ahol a helyi közösség elfogy? Szabad-e, kell-e nagy költséggel felújítani üres műemlékeket? Erről szemérmesen hallgatunk, vagy talán nem is vettük számba a fogyatkozást? (Egy Üllői úti vitában a szenvedélyes hozzászólások között alig derült ki, hogy egy öregedő, fogyó gyülekezetről van szó, nem egy elnéptelenedő vidéken, hanem Budapesten!) b) A vállalkozás az egyházban ma divat. De ez nem távlat. (Lásd a biobolt csődjét vagy az aszódi kastély hasznosítási gondjait.) A pályázati lehetőségeket célszerű megragadni, de csak ott, ahol az építés a gyülekezetépítést is szolgálja. Az Útitársban tavaly olvashattunk egy tanulságos hollandiai beszámolót. Elrettentő - mondja az interjúban Nagy Dorottya -, hogy az egyház olykor-olykor „hatalmasnak" próbál látszani, és gyakran összemosódik az egyház és a vállalkozás fogalma. Nem jelent meg nálunk is ez a veszély? c) Be kell látnunk: ma nem mi vagyunk a tényleges iskolafenntartók, hanem normatív támogatásával az állam. Meg is szabja és ellenőrzi, mit óhajt ezért. így az evangélikus szemlélet alakítása nehéz, és csak bizonyos határok között lehetséges. Idősotthonaink is alig győznek alkalmazkodni a változó és döntő mértékű állami előírásokhoz, normákhoz. (Bár ott a keresztyén szeretet sok nehézségen úrrá tud lenni.) 4. Ezután néhány konkrét észrevételt szeretnék tenni az anyaggal kapcsolatban: a) A „Munkamódszer" (3.) cím alatti felsorolás öt stratégiai célt tartalmaz. Szükséges lenne még egy: „Önfenntartó és értékőrző egyház". Nem is tudjuk, milyen távol állunk az önfenntartástól. Pedig ennek hiányától leszünk kiszolgáltatottak a mindenkori hatalomnak. Az Egyházfórum című folyóirat 2007/4. számából Várszegi Asztrik főapátot idézem: „Az egyház »hatalmanak« semmi köze nincs e világ hatalmához, ezért a kereszténynek elvben soha sem szabad a kortárs hatalmi struktúráknak kiszolgáltatnia magát, vagy velük szövetséget kötnie. Az egyház nem rendezkedhet be ebben a világban az örökkévalóságra. Isten népe vándorúton van, »állandó lakhely nelkül«. Ezt a tapasztalatot az üldözött keresztények a diktatúrában újra megélték; mások azonban nem. Mivel nem értik meg ezt a keresztény szabadságot, ezért a mindenkori hatalom árnyékában keresik a nyugalmat és a biztonságot." b) A „Vízió" (4.) című fejezet 1. pontja mintha kisajátítaná más egyházaktól a miszsziót. Helyesebb lenne: „...az evangélikus egyház legyen egyik missziós központja... vallási közösségeknek." (A „többség"-ben sem vagyok biztos.) Az irányíthatósággal (4.1.4.) kapcsolatban nem kerülhető meg a jelenlegi - és sok vitában kialakult - szolgálati út és struktúra megerősítése. (Mert mindig van, aki nem tartja be a törvényt, és szolidaritása is kétséges.) c) A „Prioritások" fejezetben (5.) építészként túlzottnak érzem a „tartalomfejlesztés" és a beruházások ilyen szembeállítását. Beruházás ugyanis a felújítás, karbantartás is. Helyesebb lenne, ha a nagy presztízsberuházásoktól óvakodnánk. A missziói szemlélet igényelte fűtött, többfunkciójú termek kialakítását támogassuk! (Visszaigényelt iskolákban vagy egy nagy templomtér megosztásával.) De még az új építés sem teljesen elhanyagolható (missziós területek), hiszen min-