Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások módszertani szemszögből - MAJOR JENŐ: Lelkeket kell halásznunk

feltétele. Ameddig ebben nem tudunk továbblépni, a többi elem sem fog sikerre jutni, még ha megvalósul is. Ez a hitelesség az alapja továbbá annak, hogy a világi egyháztagok is erőre kapjanak, és végezzék, végezhessék missziós feladatukat. Ez az alapja annak, hogy a családok megnyissák előttük ajtajaikat, sőt bevonják őket a mindennapok gondjainak megoldásába. Amíg az ajtók zárva vannak, addig a szívek is zárva vannak, és fordítva: amíg a szívek zárva vannak, az ajtók is bezárva maradnak az egyház előtt. Egyszerre kell tehát ezeket megnyitni. Ez pedig csak a hitelességen keresztül érhető el. Ez az, aminek híre megy, ami a templomba vonzza az embereket, és aztán ott is tartja őket. A megélt, hitelesen, félelem nélkül, tehát hittel közvetített ige. Mert mindennek az alapja a hit. így várható, hogy a gyermekek megjelennek, és ott is maradnak a gyülekezetben. Hányszor látjuk, hogy konfirmáció után a fiatalok eltűnnek! Valami nem volt vonzó, hiteles annyira, hogy ott tartsa őket. Pedig ott kellene tartani őket. Vonzó személyeknek, vonzó istentiszteletnek, vonzó rendezvényeknek lenne ez a feladata, azonban semmiképpen nem a „való világ" módján, hanem az évezredes igeközpontú keresztyén élet módján. Közhely, hogy a gyermek a jövő. Ezért kiemelt célpont, ezért vadászik rá reklámjaiban a „való világ". Azonban ezért kiemelt fontosságú a gyermek az egyház szempontjából is. Helyes tehát, hogy a dokumentum kiemelten kezeli a gyermekek számára vonzó egyház kialakítását. Azonban a gyermek döntéseiben, így az egyházzal való kapcsolatában sem önálló, ezért itt is alapvetőnek tartom a családokra történő építkezést. A megkonfirmált fiatal (általában) akkor marad meg a gyülekezet közösségében, ha erre otthonról ösztönzést kap. Számos példa mutatja, hogy az ilyen háttér még a házassággal létrejövő új család esetleges ellenséges magatartása esetén is megtartó erejű lehet. Itt azonban visszajutunk a családokra épülő gyülekezethez, és a kör bezárul: hit nélkül nincs hitelesség, hitelesség nélkül nincs vonzó gyülekezet, vonzó gyülekezet nélkül nincs fiatalság, fiatalság nélkül pedig nincs jövő. Ez pedig a mai helyzet rémképe, ha nem sikerül áttörni, kitörni. A hitelesség közvetítője a gyülekezeteken kívül a családok, gyermekek felé az oktatás, nevelés. Ezért fontos, hogy legyenek színvonalas evangélikus óvodák, általános és középiskolák. Legyenek olyan kulturális műhelyek, szervezetek, rendezvények, amelyek az ifjúság felé hitelesen, ezért vonzóan közvetítik az igét, annak mindennapi megvalósulását a keresztyén értékekben, életvitelben. Helyes, hogy a dokumentum felismeri ezt, és hangsúlyozza fontosságát. A megtartás fontos eszköze az ifjúság önfelismerése a keresztyénségben. Ezt az önfelismerést kell mindenekelőtt segíteni, elősegíteni azzal a bizonyos nagyobb hálóval. Ehhez a nagyobb hálóhoz több halász kell. Tehát nagyon helyes az a felismerés, hogy az egyház „hivatásos" tagjainak megbecsülése mellett támogatni kell a laikus egyháztagok önkéntes missziós munkáját is. Az elhívott emberek szolgálatának megbecsülése szintén része a hitelességnek, hiszen nem lehet hitelt és megbecsülést szerezni azok szolgálatának, akik - legalábbis a látszat szerint - nem örvendenek az egyház megbecsülésének sem, hiszen vagy nyomorúságos körülmények közt szolgálnak, vagy maguk is nyomorognak. Ez nem jelenti, nem is jelentheti a fényűzésnek a leg-