Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások módszertani szemszögből - KISS JENŐ: Miben, mikor, mit, mennyit, hogyanés miért változtassunk?

a helyzet az elöregedő gyülekezetekben, amelyek ragaszkodnak a megszokott formákhoz. Ezekben egyre inkább szükség volna a családlátogatásokra. Követendőnek tartom a vendégszolgálatokat - nem csupán helyettesítésként az egylelkészes gyülekezetekben. Kívánatos volna, hogy az egyházi vezetők (püspökök, esperesek, felügyelők) gyakrabban fölkeressék a gyülekezeteket. A teológuslátogatásokra is érdemes volna többször sort keríteni a gyülekezetekben, s szeretetvendégségeket is gyakrabban lehetne-kellene rendezni előadók meghívásával. Egy-egy neves hívő embernek (írónak, színésznek, orvosnak, professzornak, politikusnak stb.) előadás tartására való meghívása több helyen is követett jó gyakorlat (a fiatalokat elsősorban sportolók vagy zenészek tudnák megmozgatni: Balczó példáját hadd említsem). A testvértelepülés választása és a vele való kapcsolattartás is követésre méltó volna a kisebb gyülekezetek esetében is, határon túli magyar gyülekezettel különösen. Tapasztalatom szerint az ökumené szálait erősítené, a keresztény összetartozás tudatát és érzését növelné, ha gyakrabban sor kerülne más keresztény felekezetek lelkészeinek a vendégszolgálatára (prédikáció, előadás, beszélgetés formájában). A közösség megélésének élménye faluhelyen is nagymértékben megritkult a televíziós időszakban: jó volna, ha az egyház a maga lehetőségeivel segítené a közösségépítést. Az evangélikus tömegtájékoztatás ügye is lényeges. Úgy látom, az Evangélikus Élet, amely maga is folyamatos reformokon megy keresztül, nem azért nem tölti be a neki szánt általános, nem rétegspecifikus szerepkört, mert nem jó, hanem azért, mert az előfizetési hajlam igencsak gyenge. Nem ismerem a múltra vonatkozó előfizetési statisztikai adatokat, de vélelmezem, hogy egyre csökkenő tendenciát mutatnak, már csak a demográfiai adatok romlása miatt is. Az értelmiségnek bőven rendelkezésre állnak kiadványok (ha valaki körülnéz a Luther Kiadó Üllői úti otthonában vagy a Huszár Gál könyvesboltban, a bőség zavarával szembesül): bár így állnánk más szempontból is! Az evangélikus egyház egyik, ha nem a legsúlyosabb gondja a gyülekezetek szórványosodása, a lélekszám ijesztő fogyása, a megkereszteltek és a konfirmandusok számának csökkenése, az evangélikus házasságkötések arányának redukálódása, a kisgyülekezetek teherbíró képességének sorvadása. Örvendetes viszont, hogy iskolafenntartó szerepét az egyház komolyan veszi, mert a jövő szempontjából ez különösen fontos. A Magyarországi Evangélikus Egyház tagjainak létszámát tekintve nem nagy egyház. Ennek ellenére nagyon színes, változatos képet mutat a szórványgyülekezetektől (amelyeknek tagjai ritkán részesülnek többféle egyházi szolgáltatásban) a Deák téri gyülekezetig (amelyben vasárnaponként három istentisztelet is van, bizonyos hétköznapokon pedig külön programok vannak). Kicsisége ellenére - vagy éppen azért - feladat, kihívás bőven van. Ezt röviden úgy is megfogalmazhatjuk, hogy az egyháznak egyre inkább missziós feladatokat is vállalnia kell. Több figyelmet kell fordítani a kisgyülekezetekre, a szórványokra: a vidék mai szomorú elhagyatottságában különösen! Szociálpszichológusok fölmérése szerint 2002-ben a magyarországi adatközlők 50%-a, 2006-ban pedig már 70%-a nyilatkozott úgy, hogy nem lehet bízni senkiben sem (Kopp Mária és munkatársai). Ne feledjük: válságos idők is kínálnak esélyt. Az egyházaknak is! Fogalmazzunk tehát így: az egyházak tagjai új lehetőséget és régi-új feladatokat kaptak. Feladatokat, amelyeket ők, sőt: csak ők végezhetnek el.