Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások módszertani szemszögből - KISS JENŐ: Miben, mikor, mit, mennyit, hogyanés miért változtassunk?

KISS JENŐ Miben, mikor, mit, mennyit, hogyan és miért változtassunk? A Magyarországi Evangélikus Egyház jövőjéről való gondolkodás jegyében laikusként fogalmazok meg néhány gondolatot. Kiindulásul a vitaanyagként rendelkezésre bocsátott, Elő kövek egyháza című írás szolgál, amely valóban „a közös gondolkodásnak az indító dokumentuma" (6.8.) a maga problémafölvető, a gondokat nem elhallgató, a feladatokat széles palettán és jól összefoglaló, célratörően áttekintő voltával. Luther szerint „ecclesia semper reformanda est". Igen, az egyház is állandó reformra, a megújítva megőrzésre s a megőrizve megújításra szorul. Kérdés „csupán" az: miben, mikor, mit, mennyit, hogyan és miért változtassunk? Pusztán a változtatás kedvéért nem érdemes változtatni. De mert a világ, a környezet, a társadalom is változik, a folyamatos módosítások bizonyos területeken az egyházban is elkerülhetetlenek. Az imént föltett kérdésre a válaszadást úgy érdemes megkísérelnünk, hogy kiindulunk abból, amit tudunk, ismerünk. A múlt és a jelen tényei adják tehát a kiinduló fix pontot. A pontos helyzetfölmérés teszi lehetővé a jó diagnózist. Reális jövőképet kialakítani csak a mindenkori jelen ismeretéből kiindulva lehet. Víziónkat, ha van - márpedig kell, hogy legyen -, ehhez viszonyítva érdemes körvonalazni. Milyen célokat szeretnénk megvalósítani? Mennyiben tudjuk összhangba hozni a jelent a jövővel? Lehet ugyanis álmokat szövögetni, fantáziálni, grandiózus terveket rajzolni, ám tudnivaló, sok ideális elképzelés megtört már a rideg valóság kemény hullámtörőin. Másfelől viszont ha úgy véljük, a jelenben több minden javításra, jobbításra, módosításra szorul az egyházban is, akkor szükség van az újítás merészségére, az új úton való elindulás bátorságára, egyszersmind azonban a megvalósítandó célok világos megfogalmazására is. A szóban forgó tervezet ezt a bátorságot tükrözi, valamint azt a fölismerést, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház bizony lépéskényszerben van. Mégpedig sürgős lépéskényszerben. Oly mértékben megváltozott a világ és benne a mi környezetünk is, s oly mértékben változik továbbra is (nemcsak politikai, gazdasági, hanem kulturális téren, valamint szemlélet- és életmód, illetőleg értékrend tekintetében is), hogy egyik kihívás után szinte azonnal jön a másik. A nagy kultúraváltások (ezt éljük át most mi is) mindig hoznak ezt is, azt is, jót meg rosszat is, de többrendbeli - részben átmeneti - elbizonytalanodást bizonyosan. Itt van a feldolgozandó s gyorsan változó jelen, amikor még a múltat, az elmúlt fél évszázadot sem dolgoztuk föl, beleértve az egyház közelmúltját is. Az 1989-es rendszerváltoztatásban való, eléggé általánosnak mondható csalódás („nem ezt akartuk", „nem erre számítottunk") mellett sok hívő számára rejtély, miért nem aktivizálódott lelki/egyházi értelemben nagyobb mértékben a laikus