Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások módszertani szemszögből - HARMATI BÉLA: Oázisegyház

egyházi struktúránk, hagyományaink, a jézusi missziói parancs és a vonatkozó törvények és rendszabályok szerint (egyházközségek, egyházmegyék, kerületek, országos egyházi struktúra, intézmények stb.). Ezekre az egyházi szervezeti egységekre magukra kell rábízni, hogy mérjék fel a tervezés első fokán, hogyan látják helyzetüket ma és jövőjüket 2017-ig. Gyülekezeteink és egyéb szervezeti egységeink más-más helyzetben vannak, még akkor is, ha hasonló közös problémáik is adódnak. Maguk tudják legjobban, mit vállalhatnak a jövőben. Az egyházi felügyeleti grémiumok felelősei ez után kell hogy megbeszéljék az egyes gyülekezetekkel, iskolákkal stb. a teendőket. Tehát: strukturális tervezés, de alulról indítva a szubszidiaritás elve szerint! Kérdés, vajon van-e szükség akkora szervezetre, mint a jelenlegi (3 kerület, 17 egyházmegye, országos iroda stb.) Több gyülekezetben a jövő azt hozhatja 2017-ig, hogy fel kell adni önállóságukat, mert nem tudnak lelkészi állást fizetni lélekszámuk csökkenése miatt. Különösen nehéz feladat megbecsülni ingatlanjaink sorsát. A stratégiakészítés első stációja után, abba belefolyva el lehet indítani az országos stratégia kimunkálását, ahogyan a kézbe adott 2008. júliusi irat teszi. Nincs sok időnk a tervezésre! Még egy kérdés: az előkészítő anyagból kimaradt egy fontos probléma, amelyet azonban feltétlenül meg kell említenünk, ez pedig egyházunk és a kormány viszonyának kérdése. Evek óta gond, hogy bár vannak írott megegyezések, kormányzati ígéretek, országos számvevőszéki megállapítások, ezek ellenére nem adja meg a kormány mindazt a támogatást az egyháznak, ami járna. 11. Hadd írjam le befejezésképpen a magam vízióját a következő évtizedek magyar evangélikus egyházáról: ez az „oázisegyház" képe. Ugyanis kicsiny és szétszórt egyházunk diaszpóralehetőségei nem engedik meg, hogy a magyar társadalom egészében jelen legyünk, nem tudjuk áthatni az egész „sivatagot". Azonban arra képeseknek kell lennünk, hogy egy-egy „oázist" építsünk ki. Egy-egy jól működő gyülekezet, egy-egy evangélikus iskola, egy-egy diakóniai intézet, egy-egy egyházi újság a maga helyén lehet oázis, ahol az emberek jézusi spirituális táplálékot, erkölcsi útbaigazítást, szeretetet és békességet találnak. A szociáletika bibliai-jézusi-lutheri alapjai szerint nem az „Isten országa" mint tökéletes emberi közösség és társadalom földi megvalósítására hívott el Mesterünk, hanem személyes Istenhez térésre és a környező világ megváltoztatására, „a jelenleginél egy kevésbé rossz világ" megvalósítására. Jegyzetek 1 Vö. Forell, George Wolfgang: Faith Active in Love. Augsburg, Minneapolis, 1959. 2 Vö. Harmati Béla: Ecclesia semper reformanda. Lelkipásztor, 2006/2. 65-69. o.