Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - BALÁZS MIHÁLY: Megjegyzések János Zsigmond valláspolitikájáról

BALÁZS MIHÁLY Megjegyzések János Zsigmond valláspolitikájáról A János Zsigmond valláspolitikáról szóló írások tónusát szinte a mai na pig az a végletes megosztottság jellemzi, amely már két jelentékeny kortársa csaknem egy időben írott soraiban is megragadható. Ezek közül jóval ismertebb az a kíméletlen kegyetlenség, amellyel Forgách Ferenc vesz búcsút a szerinte a nagy Mátyás király halálában is bűnös, s ezért az isteni harag által joggal kipusztított nemzetség utolsó tagjától. Forgách a kéjhajhászó anya, valamint Csáky Mihály, Bekes Gáspár és Giorgio Biandrata bűneit sorjázván a következő részleteket tartotta föltétlen megörökítésre méltónak: „így aztán gyerekek, majd hitvány lengyel emberek társaságában nevelkedett fel, és élete végéig olyan maradt. Ilyen tanítók mellett főleg a könnyelműséget, tudatlanságot és részegeskedést szívta magába, oly annyira, hogy nála borosabb ember aligha akadt. [...] így aztán agyát úgy tönkretette, hogy emlékezőtehetsége alig volt, ítélő- és beszédképessége pedig mint amilyen a gyermeké, egyetlen tagja sem volt ép és egészséges. Halála napjáig harmincszor vett erőt rajta a kólika és az epilepszia, kétszer bénult meg a karja. Homloka keskeny volt, a szeme apró, lábszára sovány, vöröses szakálla olyan ritka, hogy szinte a szálakat is meg lehetett számolni, arca szomorú, társalogni csak környezetének tagjaival szeretett. [...] Három világra szóló gazember uralkodott rajta [...]. A minden istenfélelemtől elrugaszkodott emberek nevelték így, hogy annál könnyebben megnyerhessék az arianizmusnak, ezért nem beszéltek soha az evangéliumról, soha a szentségekről. A szentségeket így még betegségében sem, de korábban anyja halála óta sem vette fel soha, ezeknek az embereknek a társaságában az istenfélelem és a vallás teljességgel kihalt."

1 A másik szólamot az a Jacobus Palaeologus képviselheti, aki a szentháromságtani viták megoldását elképzelő fantasztikus művében a bálványimádás eltörlésében érdemeket szerzett ószövetségi Jósiás király (2Krón 23-24) újbóli megtestesüléseként jeleníti meg az uralkodót, sőt a világ valaha élt összes teológusának helyet adó, csodálatos részletekkel ábrázolt várost is róla nevezi el Janopolisnak. De akkor sem szűnik meg méltatni, ha fikciós leleményekben kevésbé gazdag másik művében annak bizonyságául idézi fel alakját, hogy a mindenkori uralkodóknak meghatározó