Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

Seminarium Ecclesiae - KICSI VALÉRIA: Keresztény közösségek Törökországban

A 2008. évet Szent Pál-évnek nyilvánították, így Törökország szerte ünnepi rendezvényekre kerül majd sor. A pápa kezdeményezésére az emlékév 2008. június 28-án kezdődik és 2009. július 29-én ér véget. Ismert, hogy az apostol a mai Törökország területén, Tarszuszban született.

25 Jelenleg a protestáns közösség viszonylag kicsi, de folyamatosan gyarapszik. A protestáns térítőmunka - elsősorban anglikán és evangélikus - 1820 körül kezdődött az országban. Meglepően sok az áttért török. Különösen az izmiri gyülekezet fejlődött szépen, amelyet azonban különböző vádakkal (szeparatizmus és terrorizmus támogatása) illettek, és tevékenységét ezért akadályozzák. Bár a protestáns gyülekezetek országos szövetségben tömörülnek, az állam hivatalosan csak két gyülekezet létét ismeri el. Az egyik Isztambulban jótékonysági alapítványként került bejegyzésre, és így - már jogi személyként - az épületét átminősítették istentiszteleti hellyé. A másik közösség egy Diyarbakirban működő gyülekezet, melyet a Kulturális Minisztérium a nemzeti örökség részének tekint. Tiranusban - az egykori Epheszosz szomszédságában - létezik egy nyugati segélyekből fenntartott bibliaiskola, amelynek missziós tevékenységét támadták a török sajtóban. A protestánsokat ért legsúlyosabb atrocitás 2007. április 18-án történt a délkeletanatóliai Maiatya városában, ahol a Zirve (Hegycsúcs) egyházi kiadó három munkatársát brutális kegyetlenséggel megölték. A vallási türelmetlenség más megnyilvánulásai szintén előfordulnak (istentisztelet megzavarása, ajtók összefestése stb.). Hitéért több protestánst is megöltek az elmúlt években. Ma Törökország területén közel száz helyen van protestáns gyülekezeti élet, de az alkalmakat általában magánházaknál tartják. A törökországi protestáns egyházszövetség elnöke, Ihsan Özbek lelkész, maga is áttért. Összegzésül megállapítható, hogy a hagyományos keresztény közösségek egyre kisebb lélekszámúak Törökországban, és nagyon komoly küzdelmet kell vívniuk megmaradásukért. A nemzetközi figyelem csak ritkán vetődik rájuk. Ezzel szemben más keresztény felekezetek - római katolikusok, protestánsok - erősödtek az országban. (Itt meg kell említenem a Jehova Tanúi felekezet megjelenését, sőt bizonyos sikerét is.) A keresztények száma azonban összességében igen csekély. A Török Köztársaság - időnként ugyan eltérő ideológiai megközelítésből - hasonlóképpen bánt kisebbségeivel, mint számos balkáni és közel-keleti ország. Az említett „forgatókönyv" - adminisztratív intézkedések, jogi akadályok, sajtótámadások stb. ismerős lehet a magyar olvasók számára. A téma, a kisebbségek helyzete ma is mindenképpen kényes kérdésnek számít Törökországban. Másrészt a török értelmiség egy része igényli, hogy a nem muszlim kisebbségeket ért atrocitásokról beszéljenek. A később Nobel-díjjal is megtisztelt Orhan Pamuk író 2005-ben egy svájci lapnak nyilatkozva azt mondta: „Harmincezer kurdot és egymillió örményt öltek meg ezeken a területeken, és senki nem mer erről említést tenni rajtam kívül".

26 Ezzel kimerítette a török büntetőtörvénykönyv 301. szakaszában leírt cselekig