Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - ROKAY ZOLTÁN: Carl von Linné és a teológia

•xy - " 1 " 1 né fia jobban szerette a nimfákat, mint a növényeket, és nőtlenül is halt meg. A felsorolt példák nem nélkülözik a sztereotípiát. így Höckerstedt, aki nős ember, sokat próbálkozik a cselédlánnyal, míg az végre kötélnek áll; megérkezik azonban Höckerstedt barátja, aki megkéri vendéglátóját, engedje át neki a lányt egy éjszakára. Megegyeznek, és titokban hálókamrát cserélnek. Közben a cselédlány, aki mit sem tud a cseréről, elmondja úrnőjének, hogy engedett Höckerstedtnek. Az asszony, hogy mentse a helyzetet, maga megy a lány helyett a szobába - azaz férje barátjához.

67 Ilyen történetet nem csak a Dekameronban és a Heptameronban találhatunk, hanem - némi módosítással - Luther Genesis-kommentárjában is, ahol azonban az asszony szándékosan megy be fiához a „puella quaedam" helyett.

68 A házasságtörés (adulterium) és a nemi vágy (libidó) esetében Linnéből az orvos is megszólal. Szabadjon latinul hagynom az idézeteket: „in copula recta recumbit, vulva depressa, ut minus placeat; sub copula alterum femur recta protendit, ne sapiat; ante hnem expellit penem, quasi metuens ingravidationem." A továbbiakban elmondja Dávid bűnhődését.

69 Leírja az egyes hímállatokat párzás idején (kakas, bakkecske, páva stb.), majd az „anatómia" következik: „majora vasa spermatica [...] vasa duplicata in lascivissimis [...] foetat toto corpore, odor excitat". S hogy a dolog még kínosabb legyen, a „doctissimi lascivissimi"-t is megemlíti, olyan nevekkel, mint „Tycho Brahe, Newton".

70 e) A Nemesis Divina a vallásosságról Ám Linné nem viszi túlzásba az erotikus témát. Legalább ennyi teret szentel a vallásos kérdéseknek is. Elsősorban a szabad akarat és a végzet témaköre foglalkoztatja. Véleménye szerint az ember ugyan szabadon dönt (arbitrium=döntés), de amikor a legfőbb bíró valamely tette miatt bünteti, e büntetéstől már nem szabadulhat saját döntése által. Az ember tehet, amit akar; de ha rosszat tesz, és földi törvényszék nem ítéli el, Isten, a legfőbb bíró úgy intézi a természet dolgát, hogy a tettes mégsem kerülheti el végzetét.

71 A másik teológiai téma, amelynél Linné elidőz, a naturalizmus. A naturalisták fontosabb nézeteit pontokban is összefoglalja: - Hogy egy Isten van, a világmindenség teremtője és megtartója (creator et conservator), azt mindannyian elhiszik, valamint azt is, hogy ezt az egész természet megmutatja. Ám a másik két személyt nem hiszik, mert azt mondják, hogy - legkisebb nyomukat sem mutatja a természet, aminek meg kellene történnie, ha azok jelen lettek volna a teremtésnél. Hogy Krisztust Isten nemzette, arra azt mondják, hogy a Jupiter procreator deorum gondolatának utánzása. Azt mondják, hogy egy ilyen nagy Istent (creator), akit az egész világ nem tud befogadni, nem foganhatta Mária. - Azt mondják, hogy Krisztus szent ember volt, aki példájával tanította az erkölcsöt. Minden csodáját természetesen (naturaliter) akarják megmagyarázni, vagy kétségbe vonják. - Nem hisznek az ősszülők bűnében, sem a megváltásban, mert ebben az esetben a büntetésnek, vagyis a rossznak is el kellene maradnia. - Azt mondják, hogy egy bizonyos zsinaton fogadták el a Szentlelket, ám a szavazásnál egy szavazaton múlott, hogy nem veszítette el helyét.