Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - SERES ISTVÁN: Zolnától a budai vérpadig
nem sikerült rábukkannunk, viszont a közgyűlési jegyzőkönyv megőrizte a vármegye augusztus 3-i közgyűléséről írt rövid, latin nyelvű beszámolót, amit már korábban ismertettünk. Az elfogott felkelők vallomásából egyértelműen kiderült Matolay bűnössége, és három társával - a szentandrási Bartha Istvánnal és Szabó (Benedek) Péterrel, valamint a szentetornyai Szántó Mihállyal - együtt pallos általi halálra ítélték. Itt érdemesnek tartjuk szó szerint közölni az ítélet rá vonatkozó részét, amelyet a magyar nyelvű, egykorú nyomtatványból adott ki Szilágyi Sándor: „Mivel tulajdon maga meg-vallásábúl is, és Törvény széke előtt kinzó, s' erősétő Examinálás által, mint más Tumultusok vallásaibúi nyilván ki-tetczett, hogy Matula Pál nem csak kegyes Királyunk, és Országunk ellenségének, tudni illik: praenominált Rákoczynak, hite szerént hűséget mindenkoron tartaná; Szegedinecz Péternek pedig hogy folytató rosz igyekezeteket meg nem világosíttya; erőssen megesküdvén, hanem meg-emlétett Szegedinecznek nevével az Tumultusokhoz levelet írván, kiben magát hozzájok ragazkodónak declárálván, a mellyek között is Vice-Kapitányságot viselvén, köz népet merre kívánta a' párt-ütésre föl-háborétotta, és bátorétotta, mint pedig Erdőhegyen az viaskodáson jelen lévén." 52 Az ítéleteket 1736. április 4-én reggel hajtották végre a budai Szent György téren. Elsőként Matolayn és három társán hajtották végre az ítéletet, majd tizenkét, kockajátékra ítélt felkelő közül a négy legkisebb számot vetőt fejezték le. Végezetül az elsőrendű vádlottakat, Péró kapitányt, a szentandrási Sebestyén Jánost és Szilasi Istvánt, valamint a mezőtúri Pásztor (Csordás) Andrást törték elevenen kerékbe. A fővádlottak felnégyelt tetemeit és a fejüket később Aradon, Nagyváradon, Sarkadon és Szentandráson szegezték elrettentő például akasztófára. (Igaz, Péró testrészét a saját pécskai háza környékén akasztották ki.) Matolay és hét társa holttestét a budai akasztófa alatt földelték el. Szólnunk kell még néhány szót Matolay valláscseréjéről is. A felkelés szakirodalma ugyanis rendszerint megemlékezik arról, hogy a börtönben, a többség feltételezése szerint a kegyelem reményében, néhányan felvették a katolikus hitet. Márki szerint összesen heten, de külön kiemeli, hogy a református Bartha István és a görögkeleti Péró kapitány az áttérés gondolatát visszautasították. Sőt Péró magához kérette Milovanovics Miklós budai szerb pópát, hogy anyanyelvén fogadja tőle az utolsó vigaszt. A Szilágyi által fellelt ítéletszöveg végén a kivégzés leírása is megtalálható. Ebből kiderül, hogy a halálraítéltek Bartha és Péró kivételével mindannyian áttértek. Matolay „már régen az előtt", Szabó (Benedek) Péter és Szántó Mihály némiképpen később, a további hét viszont csak közvetlenül a kivégzés előtt katolizált. Ez utóbbiak döntését egyértelműen azzal magyarázhatjuk, hogy az elítéltek sem a börtönben, sem pedig a kivégzés helyszínén nem részesülhettek (református) vallásuknak megfelelő lelki vigaszban. Matolay és két említett társa azonban kivételt képez, mivel ők még a börtönben katolizáltak. Szabóról és Szántóról az említett leíráson kívül nem is tudunk többet, az evangélikus nemesről írtakat - mely szerint az áttérésére már régebben sor került alátámasztja a perbe fogott felkelők első, részletes kimutatása, amely még az előtt készült, hogy 1735. október 3-án a bíróság szabadon engedett 34, időközben ártatlanI •ff wlli.ilMii.i . 1 i i
