Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - SERES ISTVÁN: Zolnától a budai vérpadig

(egyikről azonban még a helység gulyásai sem tudták megmondani, hova lett) egy tavalyi ökörborjú, valamint két ló (egyik kanca), melyekből a kancát Czene Dániel, a másikat pedig a rácok parancsára Gyulára hajtották. Végezetül Gulyás Andrást említjük, aki a legvagyonosabb volt a csapatból. Neki két „negyedfűre" és négy „harmadfűre menő" tinója, valamint egy borjas tehene volt. A Matolayhoz csatlakozó csabaiak tehát többnyire a szegényebb rétegből kerültek ki, életkoruk alapján pedig a fiatalsághoz tartoztak. A hazatértek közül Behán (Orczynál Faraghó) György huszonnégy, Pszotka (Orczynál Maczó) János huszonkettő, Rumán György pedig mindössze tizennyolc esztendős volt. A Budára került négy csabai közül Gulyás (más néven Hűlik vagy Hulyik) András huszonhárom, Bencsik Pál huszonöt éves volt, Korin Ferenc pedig még a tizennyolcat sem töltötte be. A hét életkor szerint ismert felkelő tehát átlag huszonegy esztendős volt. Rendelkezésünkre áll a felkelésben részt vett, és haza nem került Békés vármegyei lakosok vagyonelkobzását tartalmazó összeírás is, amelyben ugyancsak hat csabai lakos szerepel. Sztrehovszky (Stredovszky!) Lukács jobbágy, Bedgyó (Begyó) Pál zsellér, valamint Lepény Pál, Horváth János, Gulyás András és Csikós(!) Ferenc szolgalegények. Az összeírás szerint Sztrehovszky és Lepény elesett Erdőhegynél, a többi négy pedig Budán raboskodott. A hat csabaitól összesen két igás ökröt, négy kétéves tinót, három borjas tehenet, egy egyéves borjút, valamint három lovat vettek el. Személy szerint Begyó Pálnak, Csikós Ferencnek és Horváth Jánosnak semmi elkobozható jószága nem volt, Lepény Páltól két borjas tehén és egy egyéves borjú, Gulyás (Gulás) Andrástól két igásökör, négy kétéves tinó és egy borjas tehén, Sztrehovszky Lukácstól pedig három ló került elkobzásra. Emellett feljegyezték, hogy ez utóbbinak három forint háziadó-elmaradása is volt. Gulyás Andrást minden Békés vármegyei kimutatás ezen a vezetéknéven említi, a Budán felvett vallomásokban viszont már Hűlik vagy Hulyik név is feltűnik, saját vallomásában pl. a Gulyással együtt. A csabai és Békés vármegyei összesítésben szereplő Szovai Ferenc

38 (Csabán: Ferke) ugyanakkor ismeretlen a felkelés perirataiban, ott kizárólag Korin (Korim) Ferenc fordul elő. A haza nem tértek között említett nincstelen Szovai, keresztnevének a csabai forrásokban előforduló becéző alakja szerint fiatal lehetett, ezért egyértelmű, hogy a mindössze tizenhét éves, Budára hurcolt Korinnal kell azonosítanunk. Külön érdekesség, hogy a Békés vármegyei vagyonelkobzási kimutatásban egy Csikós Ferenc nevű, haza nem tért, nincstelen felkelő szerepel. Ennek magyarázata, hogy Korin a budai vallomása szerint is csikóslegény volt. Ugyancsak 'rdekességnek számít az összeírásokban mindenütt Lepény Pálnak nevezett felkelő yubin elnevezése, amelyet Horváth nagyváradi vallomásában olvashatunk. Itt akár a llomásokat összeíró titkár elírása is szóba jöhet, de valószínűbb, hogy a családnév edeti, szlovák alakja került bediktálásra. Végezetül még egy ellentmondást kell megemlítenünk. Az összeírásokban, ill. a rváth János nagyváradi vallomásában szereplő Begyó (Bedgyó) Pál, akit a haza nem , ugyancsak Budán raboskodó csabaiak között említenek, Szovaihoz hasonlóan tén nem fordul elő a budai periratokban. Helyette viszont ismerjük az egyetlen ikus, Bencsik Pál nevét. Az ő esetükben ugyancsak egy személyre kell gondolnunk,