Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - SERES ISTVÁN: Zolnától a budai vérpadig

és két-három fős kisebb csoportokból tevődött össze. Ezzel a jelentősen megnövekedett csoporttal érkezett meg Matolay május l-jén Körösladányba, ahol a szentandrási Sebestyén János, mint a felkelők főkapitánya, rögtön kinevezte kapitánnyá, lovasságát pedig „második kompániának" tették meg, amely rögtön az első, zömmel szentandrásiakból álló sereg után következett. Mindezt a később elfogott és Nagyváradon kihallgatott felkelők vallomásai is megerősítik, ugyanis közülük a szentetornyai kocsmároson kívül hatan békésiek, ketten pedig csabaiak voltak; de Matolay lovas seregét nevezte meg egy köröstarcsai személy és a kényszer hatására csatlakozott csiffi kocsmáros is. A lovas sereg összetétele mellett viszonylag jól ismerjük a tisztikart is. Matolay után Pálffy Mihály következett mint hadnagy, Kis János zászlótartó, a szentetornyai kocsmáros pedig strázsamester volt! Véleményünk szerint a körösladányi tanácskozáson dönthettek úgy, hogy Barthát, Kovácsot és Nagy Jánost ismét elküldik Péró kapitányhoz, mely követség végül a felkelés tényleges bukásához vezetett. Az 1736-ban hozott ítélet szerint Matolay vicekapitányi rangot viselt az új kurucok között. Ezen adat egyértelműen Matolay és a többi elfogott lázadó vallomásaira vezethető vissza, viszont látszólag ellentmondásban van a kuruc tisztnek a felkelő seregben betöltött tényleges szerepével. Matolay ugyanis a második sereg parancsnoka volt, s eszerint csupán a kapitányi rang illethette meg. Már Hadrovics László is megállapította, hogy a rövid, alig tizenhárom napos felkelés során az egyes rangok nem szilárdulhattak meg, s ezért fordulhatott elő, hogy az egyes tiszteket az elfogott felkelők akár két különböző rangon is emlegették. Matolay esetében viszont azon véleményünknek adunk hangot, hogy a vicekapitányi rang nem a század élén betöltött szerepére (ahol egyértelműen kapitánynak kellett lennie) utal, hanem arra, hogy ő lehetett a főkapitányként számon tartott Sebestyén János helyettese, azaz vicekapitánya. A Matolayékkal egyesült felkelő sereg egyik fele ezután a Békés vármegyei Szeghalom és Vésztő, illetve a bihari Okány, Remete, Zsadány és Mezőgyán helységeket érintve a Zaránd vármegyei Nagyzerindre vonult, majd onnan Kisjenő, Erdőhegy, Simánd és Székudvar térségébe érkezett. A Sebestyén János vezette kurucság eközben hiábavaló kísérletet tett Gyula elfoglalására, amelyet a Klósz Mátyás Békés vármegyei alispán által irányított megyei nemesség védett. Időközben a Körösladányból elküldött három követ Battonya közelében, a kovácsházi pusztát elhagyva belefutott egy szerb járőrbe, akik Aradra kísérték őket. A május 2-án megkezdett kihallgatás során (elsősorban Kovács János) részletes vallomást tettek a Péróval való kapcsolatukról. Az idős kapitányt rögtön elfogatták, a szervezkedésbe beavatott szerb kapitányok pedig saját lelepleződésüket megelőzendő, mintegy 21 századnyi huszárral azonnal megindultak a mozgalom letörésére. Időközben persze néhány reguláris ezredet is útnak indítottak, de a környező vármegyék nemessége és a jászkun kerületek inszurgens lakossága is fegyvert fogott. Mire azonban a báró Orczy István vezette csapatok ténylegesen akcióba léphettek volna, a Sevits György aradi főkapitány és Strba vezette rác határőrök május 9-én a Zaránd vármegyei Erdőhegynél megsemmisítő csapást mértek a rosszul fegyverzett és éppen csak szerveződő kurucokra. A mintegy 1000-1100 főnyi sereg jelentős része odaveszett, sok felkelőt elfogtak, a maradék pedig menekült a szélrózsa minden irányába. Ezt követően már csak a menekülők utáni hajsza volt hátra. Sebes-