Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

Figyelő - TOMPOS LILLA: Mecsetlámpa, madár, skorpió Oszmán-török szőnyegek... In memóriám Batári Ferenc. (iparművészeti Múzeum 2007. szeptember 18. - 2008. végéig)

nevezi a szakirodalom. (A „göl" a törökben eredetileg tavat jelent, itt a jellegzetes sokszögű mintát jelöli.) Ebből a típusból az Iparművészeti Múzeum tulajdonában csupán egy nagyobb szőnyegből származó két töredék van: vörös alapon nyolcszögek alkotnak hálót, ezekben ismétlődnek a lépcsős szegélyű, visszahajló kampókkal megrakott motívumok. Ißu Hans Holbein (1497/98-1543) német festő és grafikus képei által ugyancsak egy szőnyegtípus névadója lett. A művész augsburgi születésű, munkássága azonban Bázelhez és Londonhoz kötötte. Megörökítette VIII. Henriket, több feleségét, az udvartartás tagjait. Londonban készült a Követek című képe is, amelyen - ugyanúgy, mint a Georg Gisze német kereskedőről festett portréján - remekül látható a Holbeinről elnevezett szőnyegtípus: jellemzője, a hosszanti tengelyre felfűzött, sokszögű gölökből alkotott végtelen mintázat. Bordűrjének vörös alapjában keskeny fekete kontúrral határolt, fehér gyapjúból csomózott, rendkívül dekoratív hatású, végtelen szalagdísz fut. A Lorenzo Lotto (1480 k. -1556) velencei festőről elnevezett szőnyegek rajza a 16-18. század között jószerével alig változott. Világospiros tükrükbe fekete kontúros sárga arabeszkeket komponált egykori tervezőjük úgy, hogy a geometrikus mintázat keresztes hosszanti irányban is „végtelenül" ismételhető. A rajz olyannyira pontos, hogy csomónként leszámolva akár ki is számíthatók a hiányzó felületek. A 16. században a szőnyeg tükre nagyobb, ezért több tengelyre fűzve rajzolták meg benne az arabeszkeket. A későbbi századokban a tükör egyre csökkent, így a rajz is egyszerűbbé vált. E rendkívül tetszetős típust kedvelték a királyi Magyarországon, de még népszerűbb volt a fejedelmi Erdélyben. Elég arra utalnunk, hogy Erdély egyházi és világi gyűjteményeiben ma is 93 Lotto-szőnyeget őriznek. A kiállítás központi helyén, a bejárat tengelyében a gyűjtemény egyik legfőbb ritkasága, egy úgynevezett Crivelli-szőnyeg töredéke látható. Az európai festményeken a 14. század elejétől új típus jelent meg, amelyen az anatóliai állatalakos szőnyegek mustrájának geometrikus, tizenhat ágú csillagaiba - az úgynevezett „Crivelli-gölökbe" - komponálták a madarakat, rákokat idéző mintákat. E típus ugyancsak festőről, a velencei Carlo Crivelliről (1435 k. - 1495 k.) nyerte nevét. Az Iparművészeti Múzeum példánya 15. századi töredék, az alapszíneken a sárgán, piroson, kéken kívül a zöld árnyalataiból komponálták, körben fekete kontúrok szegélyezik. E különleges ritkaság publikálására Batári Ferenc vállalkozott 1984-ben a múzeum évkönyvében, az Ars Decorativában. Ezért a kiállítás kurátora - tisztelegve a szerző előtt - a Batári-Crivelli elnevezést javasolta e különleges ritkaság számára. A kiállítást kísérő katalógus nem csak a tárgyakat láttatja. Pásztor Emese tanulmánya a török források ismeretében több korábbi terminológiát helyesbít, így a szakemberek számára is újdonságokkal szolgál. A török nyelvű árszabásokból meghatározhatóvá vált a fehér alapú szőnyegek készítési helye: nyilvánvalóvá lett, hogy nem Usak, hanem Szelendi városában készültek. A ritka, viszonylag kis számban ránk maradt szőnyegek mintázatát a török árszabások leopárdmintásnak, a szakirodalom - a tükörben sorakozó, hármas csoportokban beszőtt golyókra utalva - csintamáninak nevezte. A felhőszalag fölött lebegő három