Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

Figyelő - HORVÁTH PÁL: Keresztény hit a modern világban (Helmut Richard Niebuhr: Krisztus és kultúra)

alakja Németországból kivándorolt lutheránus lelkészcsalád gyermekeként már az Újvilágban született. Később még nála is nagyobb hírnevet szerző, az amerikai neoliberális teológia fő képviselőjének számító bátyjához, Reinhold Niebuhrhoz hasonlóan az Eden Theological Seminary és a Yale Divinity School falai között tanult teológiát, egy rövid németországi tanulmányutat követően pedig 1931-től haláláig a Yale Divinity School erős közéleti elkötelezettségű és szociológiai érdeklődésű professzoraként keresztény etikát és rendszeres teológiát adott elő. Szellemi habitusát tekintve szintetikus - vagy ha tetszik, eklektikus - gondolkodó volt, aki a hittapasztalat elemzésében F. Schleiermacher nyomdokain haladt, a hit történeti beágyazottságát és a vallásosság szociológiai dimenzióit E. Troeltsch és a klasszikus liberális teológia alapján értelmezte, Isten korlátlan szuverenitása, a kegyelemnek az emberi cselekvéssel szembeni elsőbbsége és az isteni önközlésnek a hitet radikálisan meghatározó és megalapozó természete tekintetében pedig K. Barth nézeteit tette a magáévá. A felekezetiség társadalmi gyökereiről írott, Troeltsch gondolatmenetét követő első munkája máig is az amerikai egyház- és felekezetszociológia alapműve,

1 az amerikai protestáns vallásos szemlélet és az amerikai identitás sajátos alapját az Isten országára irányuló várakozásban meglelő elemzése pedig az amerikai protestáns vallási kultúra alapos analízise.

2 A kinyilatkoztatás értelmét tárgyalva

3 Niebuhr a kinyilatkoztatásba vetett cselekvő hitet a közösség, a társadalom élettörténeteként és személyes elsajátításként igyekezett elemezni, etikájában

4 viszont az emberi felelősség közösségi, társadalmi vonatkozásait helyezte előtérbe. Tanári és teológiai írói működése, tudományos módszere révén Niebuhr iskolát is teremtett: az utóbbi évtizedek narratív és posztliberális teológiának nevezett irányzatai máig az ő műveire hivatkoznak. Niebuhrnak az említett munkák mellett is legfontosabbnak tekinthető könyve, a Krisztus és kultúra eredetileg 1949-ben a texasi Austinban nyilvános előadások formájában hangzott el, könyvvé formált, nyomtatott változatát pedig az azóta eltelt közel hat évtized során a krisztusi magatartás és a modern élet közötti kapcsolat történetteológiai és kultúrhlozófiai elemzésének mértékadó műveként tartják számon. A könyv gondolatmenetének alapja a Krisztust értelmező kultúra és a kultúrát értelmező Krisztus közötti viszony eszmetörténeti tipológiájának felvázolása, a modern kultúra világába beépülő és arra reflektáló különböző keresztény attitűdök áttekintése volt, amelyhez a szerző Troeltsch társadalomteológiai rendszeréből kölcsönözte az alapvető fogalmakat, ám ki is egészítette azt bőséges teológiatörténeti anyaggal és a kulturális emlékezet jungi lélektanának megfontolásaival. Az így kidolgozott munka alapkérdése roppant egyszerű: Krisztus alakjának hatása vagy személyének hívő értelmezése, az evangélium és a profán, világi kultúra, a civilizációs folyamat menete között milyen viszony és összefüggések tárhatók fel, és van-e érdemi hatása a krisztusi morális és egzisztenciális elveknek és gyakorlatnak abban, ahogy egy, a kereszténység szellemi vonzáskörébe tartozó régi vagy mai kultúra a maga érték-, érdek- és viselkedésvilágát formálja, alakítja. A kérdés úgy is felfogható, hogy a Krisztus-hit a keresztény embert és közösséget kultúraidegenné vagy kultúrabaráttá teszi-e, vagy éppen annak veszedelme fenyegeti, hogy az evangéliumi elveket feladva feloldódik a mindenkori kulturális jelenben; ez a hit belehelyezi saját kora társadalmi valóságába, vagy kirekeszti