Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

Figyelő - MACZELKA CSABA: Angolszász vallási radikalizmus a koraújkorban (Rediscovering radicalism in the British Isles and Ireland... London Goldsmith Egyetem, 2006. június)

- megelőlegezve későbbi munkásságát - a szovjet értelmezők nyomán a polgárháborút mint osztályharcot tárgyalta. 1946-ban megalakult a Historians Group of the Communist Party (a Kommunista Párt történészcsoportja), amely mindenekelőtt a nem marxista történetírás kritikájára és a brit történetírás marxista hagyományának a megalapozására törekedett. A forradalom háromszázadik évfordulóját 1949-ben egy dokumentumgyűjtemény kiadásával ünnepelték, amelynek már címe is beszédes: The Good Old Cause: the English Revolution of 1640-1660 (Régi nemes ügyünk: az angol forradalom 1640-1660). Hill szemléletmódja egyértelműen antikatolikus és antiimperalista volt, és - bár a csoport tagjai állítólag meg voltak győződve arról, hogy a párt semmilyen módon nem próbálja befolyásolni munkájukat - erős párhuzamot vont a múltbéli és a jelenkori események között. A csoport által 1952-ben indított folyóirat, a Past and Present (Múlt és Jelen) címe is jól tükrözi ezt a látásmódot. 1956-ig tevékenyen működtek, ám ekkor a hazánkban lezajlott események hatására sokan elhagyták a csoportot, köztük maga Hill is. '56 után Hill újragondolta marxizmusát, és ezentúl inkább az egyház gazdasági problémáira és a puritanizmus kérdéseire koncentrált. Az újabb nagy váltást az 1968-as diáklázadások hozták el, hatásukra írta meg Hill talán máig legfontosabbnak tartott művét, a The World Turnéd Upside Down - Radical Ideas Düring the English Revolution (Felfordult világ - Radikális elképzelések az angol forradalom idején) című könyvet. Ebben nem a győztes forradalom, hanem az elmaradt forradalom (a forradalmon belüli lázadás) történetét írta meg, azt feltételezve, hogy azok a mobilis kóborlók, akiket maga Hill öt különböző osztályba sorolt (csavargók, londoni csőcselék, szektázók, földjeiktől megfosztott parasztok és a New Model Army közlegényei), egy potenciális forradalommal fenyegették az angol társadalmat. E forradalom elmaradása Hill szerint nem vált a britek javára, ami az alábbi, legalább a természetféltés szempontjából mindinkább időszerű idézetből is látható: „A tájat neonfények, hirdetések, villanyoszlopok és autóroncsok csúfítják el; tengereinkben nukleáris hulladék ontja mérgét, a partokat műanyag és olaj borítja; a légkör szén-dioxidtól és atomsugárzástól szennyezett, a békét szuperszonikus repülők zúzzák szét (...) láthatjuk, hogy az emberek kapzsisága és az emberek közti és az államok közti verseny azzal fenyeget, hogy felborítja a természet egyensúlyát, megmérgezi és tönkreteszi bolygónkat."

16 Az 1968-as események leginkább a ranterek „újrafelfedezésében" követhetők nyomon, hiszen dohányzásukat a jelenkori drogkultusszal, „közös szerelemünnepeiket" pedig a szexuális forradalommal állította párhuzamba. A hatvannyolcas események zűrzavarában végre eljött az idő, hogy a meglévő társadalmi rend/értékek felforgatóinak tartott ranterek is megdicsőüljenek. A hetvenes években már rengeteg támadás érte Hillt. Leginkább azért bírálták, mert szelektíven, szinte kizárólag nyomtatott kiadványokra támaszkodva használta fel a forrásokat, túlságosan erőltette a múlt-jelen párhuzamokat, és az elméleteket a tények fölé rendelte. Könyvei kétségtelenül nagy hatást fejtettek ki az angol radikalizmus kutatására, ám egy idő után már inkább csak ellenhatásról beszélhetünk - némi sarkítással azt mondhatnánk, hogy a radikalizmuskutatás revizionista fordulata Hill munkás-