Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

Klasszikusokról - Anette von Droste-Hülshoff és Gottfried Benn versei

Ha rózsa, ha hó, ha tenger, minden megsemmisül, csak két dolog van: a jellel pecsételt én meg az űr. Ó, A MAGASZTOS (Ach, das Erhabene) Csak a kiválasztott beszél itt, a zagyva várjon csendesen, a lecke nem mindenkit érint, de kárt ne valljon senki sem. O, szigor nélkül, a magasztos mily békés, sokat sejtető, nem ér le a tömegtudathoz, minthogy felhőből zeng elő. Csak, aki szolgál, lesz adósa, maga semmit sem követel, ki vezeti magát s beosztja, igáját csak az nyeri el. Csak az őt hordozó, az érző a hivatott, a kijelölt itt van az álom, itt a lépcső s az istenség - fogadni őt. SILS-MARIA (Sils-Maria) I. Estébe futottak az órák, homály takarta őt. „csupa seb mind - szóltak a strófák -, az utolsó törött..." Az órák végére jutván, ki bennük felismeri, mi a játék, a lényeg, s a hullám, az órákat vezeti.