Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

Klasszikusokról - Anette von Droste-Hülshoff és Gottfried Benn versei

Merész munkába fogok ím, komor, csendes halottaim, a kriptátok fölé hanyatlók; felébresztett a sírotok, tűz, víz, föld, levegő adott hangotokban nekem parancsot. Ha a természet perben állt, s a kavargó felhőkön át napezrekből szikra csapott ki míg az elemek harca folyt, nem öröklétről szóltatok, s fénykútról, mely nem tud kifogyni? A lankát jártam betegen, mikor hervadt leveleken suttogtatok nekem tanácsot, a habokból nevettetek, s jóvoltotokból jéglepett mezőn újból nyílnak virágok. Mi érfalaim közt oson, nem lángolt koporsótokon, nem hunyt ki és nem hűlt ki végleg? Bírák, miattatok nem ül szememen hályog, egyedül nálatok hű kézben a mérleg. Hideg már kézfogásotok, szemetekben láng nem lobog, hangotok szellő puszta síkról, de nem szorít így földi kéz, ily meghitten egy szem se néz, nincs oly szó, mint mi jő a sírból. Keresztetek átkarolom, hozzátok hajtom homlokom, hadd érje el a síri sóhaj; szívből köszöntlek titeket, töltsétek meg a lelkemet étertiszta igazatokkal!