Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - SERES ISTVÁN: Zolnától a budai vérpadig

A Tiszántúlon (Hajdúböszörmény, Hódmezővásárhely és Csaba) A korábbi szakirodalom szerint Matolay Pál a török háborút követően először 1718-ban bukkan fel a Tiszántúlon, a jelen munkánk kapcsán végzett adatgyűjtés során azonban sikerült egy olyan forrásra is rábukkannunk, amely alapján az egykori kuruc tiszt itteni tartózkodását évekkel korábbra datálhatjuk. A szerencsétlen kimenetelű 1735. évi felkelés leverését követően Hódmezővásárhelyen Csongrád vármegye elöljárósága kihallgatta Matolay feleségét, Türes Annát. A vallomás rövid, latin nyelvű változata több ponton is módosítja a Matolayról rendelkezésünkre álló életrajzi adatokat, és bár számos látszólagos ellentmondás is előfordul benne, azokat további források segítségével tisztázni tudjuk. A későbbiek során többször is hivatkozni fogunk rá, s éppen ezért fontosnak tartjuk már most bemutatni a benne található életrajzi adatokat. Az asszony vallomása szerint Matolay rögtön a Rákóczi-szabadságharcot követően Rácböszörményből (Hajdúböszörmény) költözött át Hódmezővásárhelyre. Ott mindössze másfél évet maradt, mert továbbment a Békés vármegyei Csabára, ahol viszont már éveket is eltöltött. Innen a Temesi Bánság területére eső Fönlakra ment, ahol három és fél éven át a rác határőrök közt szolgált hadnagyként. Innen visszatért Csabára, egy telet pedig Csongrádon töltött. Közben feleségét és gyermekeit hátrahagyta, s felesége négy éven át szolgálni kényszerült, míg Matolay Péró kapitányhoz tette át magát, és részben ott, részben máshol élt. Feleségére és gyermekeire semmi gondot nem viselt. Vagyona nem volt, a vármegyei hatóság semmi terhelő bizonyítékot nem talált, s csak a feleségét tudták kikérdezni.

15 Elsőre meglehetősen értetlennek tűnt számunkra Matolay Pál hajdúböszörményi kötődése, egy 1735. évi adat alapján viszont érdekes felfedezést tettünk. Matolayt és egy Tóth János nevű szentandrási társát menekülés közben a hajdúböszörményi hadnagy egy bizonyos Zolnay István kertjében fogta el. A vezetéknév a kuruc vezér születési helye és a család másik neve kapcsán cseng ismerősnek. A Zolnay családnév már az 1663-1669 közötti években is felbukkan Nánáson, a család több tagját viszont az 1702. évi hajdúösszeírás említi meg. Böszörményben Zolnay Gáspár és Zolnai György, Nánáson pedig ugyancsak Zolnay György fordul elő a hajdúnemesek között. A későbbi években a böszörményi lakosok között 1707-ben és 1710-ben Zolnai (Zólna!) Gergely tűnik fel mint városi esküdt, egy 1708-as peres ügy során pedig Zolnai Istvánt említik, szintén Böszörményben. Az 1702-ben Böszörményben élő Zolnay Gáspár és a nánási Zolnay György testvérek voltak, apjuk Zólyom vármegyéből költözött a Hajdúságba. Gáspárnak nem maradtak utódai, de György három leszármazottja, János, Gergely és András 1806-ban hajdúnemesi bizonyítványt kaptak a kerülettől.

16 Mindenesetre feltűnő, hogy az 1702-ben Böszörményben említett Zolnay Gáspár és a nánási Zolnay György apja Zólyomból költözött Böszörménybe. Mivel közelebbi támpontunk sem az apa nevéről, sem a költözés idejéről nincsen, csak feltételezhetjük, hogy a közös származási hely, esetleg a rokonság alapján a hajdúsági Zolnayak kapcsolatban állhattak a Matolay családdal. Mindenesetre az 1711-ben vagy valamivel később Vásárhelyre költöző család, ha hihetünk a fentebb említett kivonatnak, alig másfél év múltán a Békés megyei Csaba-