Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.
A gondolat vándorútján - PINTÉR GÁBOR: Fides et potestas III.
iií^M^n i i iiniiiiiiiiii ii l , l . ; V iiiiiinn Ii ÍM inul i ii mii in. Ii » IMI i i 111 11 iigiiiiiiiii unni u iimn n n n iiiiiifliniiu; imj n titokzatos teste (corpus Christi mysticum), amelynek minden megkeresztelt ember a tagja. Az impérium tehát maga a corpus Christi; s a két hatalom - az impérium (császári) és a sacerdotium (pápai), általánosabban mondva: a fizikai és a lelki - Krisztus isteni és emberi természetét jeleníti meg. A klérus vezető szerepe az egyházban vitán fölül áll, a világban pedig a lelki hatalmat gyakorolhatja. Mivel pedig az impérium és az ecclesia azonos, a klérus lelki hatalmának az imperiumban is meg kell nyilvánulnia. A bűnös - bármilyen rangban és minőségben követte is el vétkét - személyében vezekel. Ezért nem Nagy Károly esete, hanem Jámbor Lajosé vált precedenssé. A kérdés tehát, hogy kinek van a földön nagyobb hatalma: a pápának-e vagy a császárnak, nem egyszerűen politikai probléma; nem véletlen, hogy az egész középkoron át szinte állandó volt az elvi és gyakorlati vita Európa két meghatározó hatalmassága között. Gyökerét tekintve teológiai kérdés; minden kiemelkedő uralkodó és pápa kormányzása alatt újabb és újabb fejtegetésekkel gyarapították a szakirodalomban politikai teológiának nevezett műfajt. Gyakran felvetődik, hogy Nagy Károly birodalomkoncepciója és az általa képviselt császáreszme a római világbirodalom felújítása, illetve a jelenkori egyesülő és egységesülő Európa előzménye lenne. Érdemes néhány gondolatot felvetni ezzel kapcsolatban! (1) Károlyt saját kortársai időnként valóban „Európa fejének" nevezik, ám ez inkább az iránta megnyilvánuló tisztelet és nagyrabecsülés kifejezése. 7 (2) Ezt az Európa-fogalmat nem vonatkoztathatjuk a földrajzi értelemben vett kontinensre, hiszen területi szempontból elég korlátozott: nem foglalja magába a brit szigeteket, az Ibériai félszigetet, Dél-Itáliát és Szicíliát, Skandináviát, s kelet felé alig terjed a Rajnán túl. Határait tekintve pedig a római birodalom nyugati felének sem felel meg: bár itt-ott ugyan túlnyúlik az egykori limeseken, de egészében jelentősen kisebb. (3) Politikai szempontból Károly birodalma sohasem volt mai értelemben vett állam. Korábban már láthattuk, hogyan vált az impérium és az ecclesia egymás szinonimájává; de ezzel is elsősorban egy eszmei, s nem pedig valamilyen materiális realitást kívántak kifejezni. Mindenki tisztában volt azzal Nagy Károly korában is, hogy a frank birodalmon kívül is élnek keresztények, akik szintén az ecclesia tagjai. (4) A Karoling birodalmiság számára rendkívül fontos volt az egység, de ez nem a politikai intézmények, gazdasági rend, törvénykezés uniformizált (Euro-kompatibilis) megvalósításában jelentkezett, hanem az egységes eszmeiségben, amelynek legkézzelfoghatóbb megnyilvánulása a vallás (és annak intézményrendszere). Ezért fordított például Nagy Károly és Jámbor Lajos akkora figyelmet és annyi energiát a szerzetesközösségeknek és az egyház egészének helyes működésére. A mi Európa-fogalmunk egészen más: nem eszmeiségen alapul. Számunkra Európát a kézzelfogható, politikai-gazdasági-kulturális érdekek és hagyományok együttese jelenti, amelyek (formálisan) független államokat és népeket kötnek össze. Ha a római vagy a Karoling birodalmat a jelenkori Európa előzményének, legalábbis előfutárának tartjuk, akkor nem valami sokat értettünk meg az ókori és középkori birodalomeszméből. (5) A frank, illetve később a német uralkodón kívül a pápa és a bizánci császár is egyetemes igénnyel lépett fel, amely szintén egy ideát s nem fizikai realitást fejezett ki. A problémák és viták éppen ennek az eszmének a konkretizálásából, realizálásából - vagyis eltorzulásából - fakadtak. A Karoling biro-
